Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Műhely A fentiekből kitűnik, hogy ezen alakulat főtisztjei együttesen mindössze hét különböző nyelven beszéltek. Nyelvismeretük tehát e tekintetben is jóval szűkebb körű volt, mint az előzőekben vizsgált ezredekben. Ezúttal is magától értetődő, hogy a csapattest valamennyi főtisztje tudott németül. A második legismertebb nyelv ugyanakkor az olasz volt, amelyet tizenöt fő, vagyis a főtisztek közel kétharmada sajátított el. Franciául hatan, a tisztek mintegy negyede beszélt. Egyaránt három-három fő, vagyis a tisztek több mint tizede tudott magyarul, illetve csehül. Végül egy személy volt, aki „illír” nyelven is beszélt. Az olasz nyelv széles körű ismeretéhez minden bizonnyal hozzájárult az, hogy az ezred tartósan Itáliában állomásozott, ami bizonyos fokú nyelvi kényszert is jelentett. Itt ugyanis lényegesen nagyobb szükség volt a helyi nyelv elsajátítására, mint például Csehországban vagy az olyan magyarországi városok esetében, amelyekben meghatározó volt a német etnikum, mint például Budán, Sopronban vagy Pozsonyban, illetve az észak-magyarországi városok zömében. Összegzés A fentiekben közölt, szúrópróbaszerűen elvégzett vizsgálatok igazolni látszanak előfeltevéseinket. A huszárok és az ulánusok példáján ugyanis egyértelműen látszik, hogy az adott csapattest nemzeti jellege nagymértékben befolyásolta a nyelvtudást. A huszár-, a vértes- és a gyalogezred példája egyaránt bizonyítja továbbá, hogy a tartós állomáshely nyelvi közege is hatással volt a tisztikar nyelvismeretére, jóllehet a csapattest nemzeti jellegénél kisebb mértékben. Előbbi megállapításainkat az is alátámasztja, hogyha összevetjük a 4. számú huszárezred tisztjeinek említett, 1830-as minősítési jegyzékét az 1826-os, tehát négy évvel korábbi hasonló kimutatásával.104 Ez alapján ugyanis látható, hogy akadt egy-egy olyan személy, aki a magyart, illetve a lengyelt akkor még nem beszélte, 1830-ra viszont már elsajátította. A nyelvtanulási folyamat jól kirajzolódik akkor is, ha a 2. ulánusezred említett, 1830. évi minősítési jegyzékét a későbbi 1834. évivel vetjük össze.105 Az ekkor már Magyarországra vezényelt alakulatban ugyanis újabb négy fő sajátította el valamilyen szinten a lengyel nyelvet. Három fő esetében ugyanakkor a lengyeltudás szintje javult. Végül egy tiszt időközben megtanulta a magyar, egy pedig a francia nyelvet. Példaként említhetjük ismét gróf Széchenyi Istvánt is, akinek 1809. évi minősítésében még „csupán” a német, magyar, latin, francia és olasz nyelvek ismerete került feltüntetésre.106 Az 1824. évi 104 Lásd az ezred 1826. október 10-én Tarnopolban összeállított minősítési jegyzékét. ÖStA KA Pers CL Kav 589 Husarenregiment Nr. 4. (1823-1849). Számozatlan. 105 Lásd az alakulat 1834. október 15-én Gyöngyösön összeállított minősítési jegyzékét. ÖStA KA Pers CL Kav 620 Ulanenregiment Nr. 2 (1823-1849). Számozatlan. 106 Lásd a főszállásmesteri törzs 1809. évi minősítési jegyzékét. ÖStA KA Pers CL Generalquartiermeisterstab (GSt) 10 (1799-1809). Oberoffiziere und Zugeteilte (1809). Számozatlan. 230
