Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Műhely A fenti táblázatból látható, hogy az ezred főtisztjei összesen tíz különböző nyelven tudtak, amelyek közül a németet természetesen itt is mindenki jól beszélte. A második legismertebb nyelv ugyanakkor a lengyel volt, amelyet 39 fő, vagyis a főtisztek 81,25 százaléka sajátított el. Harminc fő, a tisztek több mint 60 százaléka beszélt franciául, tizennégyen, vagyis a tisztek közel egyharmada pedig csehül. Előbbieken kívül latinul nyolc, magyarul hét, olaszul öt, angolul három személy, „illírül” és szlovákul ugyanakkor csak egy-egy tiszt beszélt. Az ulánusok esetében is megállapítható tehát, hogy az egyértelműen soknemzetiségű és soknyelvű főtisztikarban, noha mindössze hat fő, vagyis 12 százalék volt lengyel származású, mégis a csapatnem nemzeti jellegéből fakadó lengyel nyelvtudás vált meghatározóvá a gyakorlatilag kötelező német mellett. Úgy tűnik viszont, hogy a csehországi állomáshely kevéssé volt meghatározó a nyelvtudás esetében, noha az ezred ekkoriban már kilenc esztendeje állomásozott cseh földön. Ez minden bizonnyal abból fakadt, hogy a német nyelv használata nyilvánvalóan általános volt azokban a helyi körökben (nemesség, polgárság), amelyekkel a tisztikar leginkább érintkezett. így aligha érezték igazán szükségesnek a cseh nyelv elsajátítását. Az ulánusok kapcsán végül érdemes még megemlíteni, hogy fentiek alapján úgy tűnik, esetükben felettébb jellemző volt a francia nyelv ismerete. Ez kevésbé a lengyelek hagyományosan erős francia orientációjából fakadhatott, miután, mint említettük, a tisztek között kevés volt a született lengyel. Sokkal inkább abból következett, hogy az ulánusok tisztjei között különösen sok arisztokrata, illetve előkelő nemes szolgált, messze több, mint például az előbb vizsgált 4. számú huszárezredben, amelyben inkább a magyarországi kis- és köznemességből származó tisztek domináltak. A 6. számú Wallmoden-Gimborn-vértesezred főtisztjeinek nyelvtudása 1828-ban Harmadikként a tartósan, már 1815 óta Magyarországon, 1825-től Debrecen központtal szolgálatot teljesítő 6. számú vértesezred 1828. évi minősítési jegyzékét vizsgáltuk. Ezt a csapattestet cseh, morva és sziléziai területekről egészítették ki, de tipikusan német jellegű volt.94 A vonatkozó adatok feldolgozása alapján az ezred 37 főtisztjének nyelvismerete a beszélt nyelvek száma szerint a következőképpen alakult:95 94 Az ezredre vonatkozóan lásd Wrede: Geschichte der... III/l. Band. 159. 95 Adatainkat az 1828. október 11-én Debrecenben összeállított minősítési jegyzékből nyertük. ÖStA KA Pers CL Kav 549 Kürassierregiment Nr. 6 (1823-1849). Számozatlan. 226
