Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Műhely méghozzá az angol, francia, olasz, magyar és cseh nyelveket. Az oktatás más területeire is kiterjedő magas követelményeknek köszönhetően ez az akadémia nem is vált igazán népszerűvé a katonai pályára vágyó ifjú nemesek körében.22 Magyar szempontból végül feltétlenül szólnunk kell a részben szintén a tiszti utánpótlást szolgáló, 1760-ban felállított Magyar Királyi Nemesi Testőrségről is. Itt ugyanis a fiatal gárdisták az udvari szolgálat mellett átfogó oktatásban és kiképzésben is részesültek.23 A német nyelv mellett kötelezően azonban csak a francia nyelvet kellett tanulniuk, amely a francia műveltségű bécsi udvarban nélkülözhetetlennek számított. Emellett magánszorgalomból további nyelveket is elsajátíthattak: a testőrök körében főként az olasz volt népszerű, köszönhetően a rendszerint magukkal hozott latin nyelvtudásnak, de elvétve akadt köztük angolul tanuló is.24 A tisztikar egésze szempontjából azonban mindennek kevés gyakorlati jelentősége volt, miután a szervezett tisztképzés ekkoriban még nem tett szert nagy fontosságra.25 A tisztikar ugyan Mária Terézia uralkodása alatt kezdett el professzionalizálódni, de ez a folyamat majd csak a dualizmus idején teljesedett ki igazán.26 Ezért ahhoz, hogy valaki tiszt lehessen, sokáig nem volt feltétel, hogy szervezett tisztképzésben vegyen részt. Jellemzően inkább a katonai szolgálat során, a gyakorlatban került sor a szükséges ismeretek és készségek elsajátítására. Ennek következtében a tisztképző intézményekből kikerültek aránya a császári-királyi hadsereg tisztjei között a 18-19. század fordulóján még elenyésző volt.27 A tiszti utánpótlás fő forrását ekkor és még jó ideig alapvetően az úgynevezett önköltséges hadapródok, más néven magánhadapródok jelentették. Ők rendszerint iskolázott fiatalemberek voltak, akik katonai kiképzése az ezredekben történt.28 Az előkelő és befolyásos családok ifjú tagjai ugyanakkor gyakran, akár min-22 Gatti: i. m. 81. Rövid fennállást követően, 1769-ben meg is szüntették. 23 Zachar József: Katonai képzés a császári (-királyi) hadseregben 1648-1848. In: A magyar katonai vezető- és tisztképzés története. Szerk. Lengyel Ferenc - Szántó Mihály. Budapest, 1996, 44., 46-47. 24 Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve. 1760-1918. Budapest, é. n. [1939], 47-48. 25 Erre vonatkozóan lásd Réfi Attila: A császári-királyi huszárság törzstisztikara a francia forradalmi és a napóleoni háborúik korában (1792-1815). Budapest-Sárvár, 2014, 92.; továbbá Uő: Mária Terézia... 618. 26 Lásd Hajdú Tibor: Tisztikar és középosztály 1850-1914. Ferenc József magyar tisztjei. Budapest, 1999, 28., 30.; valamint Josef Rechberger von Rechkron: Das Bildungswesen im österreichischen Heere vom dreissigjährigen Kriege bis zur Gegenwart. Beitrag zur Culturgeschichte Österreichs. Mittheilungen des K. K. Kriegs-Archivs, 1878, 30-33. 27 Saját, a francia háborúk huszár törzstisztjeire vonatkozó kutatásaink alapján megállapítható, hogy például e korszak 282 huszár törzstisztje közül mindössze tizenketten kerültek ki a bécsújhelyi Katonai Akadémiáról, a Mérnökakadémiáról pedig csupán hét fő. Erre vonatkozóan lásd Réfi: A császári-királyi huszárság törzstiszti... 91. 28 Lásd A magyar gyalogság. Szerk. Doromby József - Reé László. Budapest, é. n., 72.; továbbá Réfi: A császári-királyi huszárság törzstiszti... 91-93. 210
