Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján

Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül isgalagyolni

den katonai előképzettség nélkül is, egyből tiszti kinevezést nyertek.29 Ekkoriban ezenfelül hivatalosan létezett még a tiszti rangok adásvétele is. Ily módon szintén megfelelő katonai tapasztalat nélkül tisztté válhatott az, aki ezt meg tudta fizetni. Végül jó néhányan közlegényi vagy altiszti sorból emelkedtek fel tiszti rangra, rátermettségüknek és vitézségüknek köszönhetően.30 Effajta karrierre azonban a nemesi származásúak mellett döntően csak a városi, mezővárosi polgárságból, illetve más szabad jogállású társadalmi rétegekből származók számára nyílt lehetőség, miután jellemzően csak ők rendelkeztek a tiszti rang betöltéséhez szükséges iskolázottsággal. A korabeli állapotokra ugyanis némiképp következtetni enged, hogy Magyarországon, még 1854-ben is, az újoncok közel 90 százaléka analfabéta volt.31 Másrészt a rendi társadalom keretei sem tették igazán lehetővé az alsóbb néprétegekből, főként a jobbágyságból származók ilyetén felemelkedését.32 Mindezek következtében a császári-királyi hadsereg tisztjei alapvetően, a szolgálatukat megelőzően elsajátított, az otthoni környezetből magukkal hozott, valamint az iskolai képzés során szerzett nyelvismeretre támaszkodhattak. Utóbbi rendszerint egyáltalán nem volt csekély, köszönhetően a tisztek már említett, magasabb társadalmi hátterének köszönhetően.

A tisztek iskolázottságára vonatkozóan átfogó ismeretekkel sajnos nem rendelkezünk, ez további széles körű kutatásokat igényelne, ezért kénytelenek vagyunk néhány kiragadott példára támaszkodni. így megemlíthetjük a francia háborúk huszárságának emblematikus alakjai közül a kőszegi születésű, köznemesi származású, de utóbb báróságot szerző Mecséry Dániel altábornagyot (1759-1823), aki először a nemes-csoói (ma: Nemescsó) protestáns iskolába járt, majd négy esztendeig a pozsonyi evangélikus gimnáziumot látogatta.33

Az Erdőtarcsán született, vitézsége révén köznemesből ugyancsak bárói méltóságra emelkedő Meskó József altábornagy (1762-1815) Mecsérynél némileg vagyonosabb családból származott. így eleinte otthon nevelőnő tanította az alapismeretekre, majd tízéves korában a soproni evangélikus gimnáziumba küldték. Egy esztendővel később azonban ő is a pozsonyi gimnáziumba került, ahol négy évig tanult. Ezt követően pedig a sárospataki református kollégiumban hallgatott filozófiát, teológiát és jogot.34

29 Alphons Freiherr von Wrede: Geschichte der k. und k. Wehrmacht. Die Regimenter, Corps, Branchen und Anstalten von 1618 bis Ende des XIX. Jahrhunderts. I. Band. Wien, 1898, 89.

30 Lásd Ráfi: A császári-királyi huszárság törzstiszti... 91-92.

31 Lásd Hajdú: i. m. 17.

32 Lásd Réti: Mária Terézia... 630.

33 Bencze László: Mecséry Dániel altábornagy, a Katonai Mária Terézia Rend lovagjának és parancsnoki keresztje tulajdonosának élete. H. n. [Budapest], 1992, 6.

34 Réti Attila: A Meskó-hadosztály az 1813. évi őszi hadjáratban, avagy egy dicső pályafutás balsikerű lezárása. Hadtörténelmi Közlemények, 2015. 2. sz. 446-447.

211