Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Gidó Csaba: A helyi közigazgatás és a hadsereg kapcsolata Udvarhely vármegye területén 1916–1917-ben
Hétköznapi háború követő időszakból. A főjegyző meglehetősen későn adott választ a tizedesnek, de abból kiderült, hogy a családja jó egészségben otthon van, a tizedes felesége pedig 1917. január 26-án egészséges fiúgyermeknek adott életet.19 Paál Árpád főjegyző népszerűsége a menekülés, illetve a hazatérés megszervezésében játszott meghatározó szerepének köszönhetően jelentős mértékben megnövekedett, és a későbbiekben is fontos szerepet játszott a vármegye közélelmezésében, a közigazgatás működtetésében. Ennek is tudható be, hogy az egész vármegye megelégedésére 1918 végén alispáni szerepkörhöz jutott. A szolnoki mellett a miskolci kirendeltségnek is kiemelkedő szerepe volt a menekült személyek ügyeinek rendezésében. Paál Árpád javaslatára és a belügyminisztérium engedélyével 1916. szeptember 29-én bízták meg Szabó Gábort, az udvarhelyi járás főszolgabíróját és Tamás Pétert, a homoródi járás szolgabíróját a miskolci kirendeltség vezetésével.20 Ez azonban csak október 2-án nyílt meg a menekültek előtt. A főszolgabíró jelentése szerint a miskolci menekültügyi irodát napi 200-300 személy kereste fel.21 Miután Udvarhely vármegye felszabadult a román megszállás alól, Szabó Gábort hazarendelték, így a kirendeltség vezetője Tamás Péter lett. Munkatárs volt még Szibián György vármegyei tisztviselő, aki az első világháború után rövid ideig Székelyudvarhely polgármestere lett. A felsőmagyarországi térségből a menekültek hazatérése jóval körülményesebb volt, ezért Tamás Péter szolgabíró arra kényszerült, hogy Miskolcon maradjon. A hatáskörébe tartozó területen több mint 6000 menekült volt még 1916 novemberének közepén is.22 Tamás Péter és munkatársai hazatérése Miskolcról pontosan nem ismert, feltehetően december folyamán kaptak engedélyt a hazatérésre. Az 1916-1917 telén a magyarországi vármegyékben maradt menekültek ügyének rendezése ezt követően a helyi tisztviselők feladata lett. Hazaérkezésüket követően a helyi hatóságok, amikor szembesültek a háborús pusztítás nyomaival, a nagyszámú katonaság jelenlétével, azonnal kérelmezték, hogy az asszonyok és gyerekek hazatérését késleltessék, mert nincs elég lakás és élelmezési gondok léptek fel.23 Székelyudvarhely épületeinek egy részét a katonaság foglalta el, sok ház pedig a fosztogatások miatt nem volt megfelelő a téli időszakban. A hazatérő udvarhelyiek mellett csíki menekültek is érkeztek a vármegye területére. Ezek közül sokan nem térhettek haza, hiszen településeik még hadműveleti területen feküdtek. Székelyudvarhely polgármesterének 1917. januári jelentése szerint mintegy 2025 Csík vármegyei menekült család tartózkodott a városban, mert a katonai hatóságok nem engedték őket továbbutazni. A város 19 RNL HMH UvmLA, 16/1917. 20 RNL HMH UvmLA, 11/1917. 21 RNL HMH UvmLA, 7486/1916. 22 RNL HMH UvmLA, 11/1917. 23 RNL HMH UvmLA, 1641/1917. 14
