Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Gidó Csaba: A helyi közigazgatás és a hadsereg kapcsolata Udvarhely vármegye területén 1916–1917-ben
A helyi közigazgatás és a hadsereg kapcsolata Udvarhely vármegye területén 1916-1917-ben kezdetben élelemmel, majd 1917 januárjától személyenként napi egy korona segéllyel támogatta őket.24 Majtényi Miklós székelyudvarhelyi polgármester még 1917 februárjában is ismételten kérte Sebesi János alispánt, járjon közbe, hogy a még távollévő menekültek hazatérését halasszák el, mert a településen állomásozó katonaság miatt az elszállásolás nehézségeket okoz és nincs elegendő élelem (lásd 2. sz. dokumentum).25 A menekültek azonban hazatérési engedélykérések özönével árasztották el a vármegyei alispáni hivatalt, leginkább Paál Árpád főjegyzőt, aki a román betörés kezdetétől foglalkozott a menekültek ügyével. A Jászapátin tartózkodó menekültek nevében az oklándi tanítónő a következőket írta a főjegyzőnek: „Nagyon meguntak itt minket, s bizony mi is nagyon vágyunk haza. Utazási igazolványt nem kaptunk itt, a megélhetés napról napra nehezebb. Aztán nincs téli ruhánk és minél tovább marad a hazamenetel, annál hidegebb van. Ezek a szerencsétlen gyermekek máris mind köhögnek, sápadtak, betegesek. [...] Napról napra türelemre intem, csillapítom a haza készülőket, de amikor látjuk, hogy a brassóiak, háromszékiek mennek és mi maradunk, még jobban kívánkozunk haza.”26 A szolnoki és a miskolci kirendeltségek tisztviselőinek működési ideje alatt csoportokba próbálták szervezni a többségében Jász-Nagykun-Szolnok, Békés vármegyék és a belső magyarországi vármegyék területén lévő menekülteket. A hazatérő Udvarhely vármegyei menekültek számáról nyerhetünk fogalmat a következő adatból: 1916. október 30. és november 30. között Szolnok, Mezőtúr, Miskolc és Budapest kiinduló állomásokról legkevesebb 10 346 személy érkezett vonattal Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Parajd állomásokra. A téli időszakban átmenetileg a menekültek hazatérése szünetelt. A nők, gyerekek, betegek hazatérése 1917 márciusától vette ismét kezdetét. A települések jegyzőinek jelentése alapján kijelenthető, hogy 1917 májusára a legtöbb Udvarhely megyei településre minden menekült hazatért.27 Mindazonáltal a menekültek pontos száma nem ismert, településenként eltérő. A vármegye keleti részén lévő helységek lakosságának 20-30%a menekült el. Ezzel szemben a vármegye nyugati részén lévő településeken a menekültek aránya elérte az 50-60%-ot is. Összességében 40-50 ezer személyre tehető a lakhelyüket hosszabb vagy rövidebb ideig elhagyó Udvarhely vármegyei menekültek száma. A katonaság jelenléte folyamatos problémákat okozott az amúgy is sokat szenvedett lakosságnak. 1916. október 24-én már azzal fordult Betegh Miklós kormánybiztos Sebesi János alispánhoz, hogy mérjék fel, a vármegye területén van-e 24 RNL HMH UvmLA, 681/1917. 25 RNL HMH UvmLA, 1641/1917. 26 RNL HMH UvmLA, 7765/1916. 27 RNL HMH UvmLA, 52/1917. 15
