Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Levéltártan - Bényei Balázs István: Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig
Levéltártan hordozók biztonságos megőrzésére vonatkozó szabályok megalkotásáról olvashatunk.20 A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvény 1995. július 1-től hatályban lévő rendelkezései szerint irat „minden olyan szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és vázlat - a megjelentetés szándékával készült könyv jellegű kézirat kivételével -, amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban, bármely eszközfelhasználásával és bármely eljárással keletkezett”.21 Az irat Ltv. szerinti fogalommeghatározása tartalmi elemeiben lényegében semmilyen újdonságot nem jelentett az 1969 óta hatályban lévő rendelkezéshez képest. A gépi adatokra vonatkozó kitétel ugyanakkor elhagyásra került, azt a „bármely anyagon, alakban, bármely eszközfelhasználásával” kifejezés kiváltotta. Tehát továbbra is az a szemlélet érvényesült, amely szerint az irat végső soron mindig valamely hordozón, valamely jelrendszerrel rögzített írás, és az iratot ilyen módon a hordozó és az információ együtteseként fogja fel. Az Ltv. 1995-ös fogalommeghatározásában továbbra is rögzíti, hogy az irat „valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban” keletkezik, így az irat fogalmának két kulcseleme változatlanul megmaradt: 1. adategyüttes valamely hordozón, 2. valamely szerv vagy személy tevékenységével kapcsolatban keletkezik. Megelőzte korát a Nagy-Britanniában az 1958-tól hatályos Public Records Act, melynek megközelítésében a public record fogalma kimondottan a kormányhoz és annak szerveihez tartozó hivatali jellegű iratokra terjed ki. Recordnuk a törvény nem csupán az írott, hanem bármilyen információt tároló recordo kai értette.22 Ezen általános értelmű meghatározás napjainkig is időtállónak bizonyult, hiszen lényegét tekintve megfelel a modern, az iratot adategyüttesként meghatározó szemléletnek, amellyel már az iratot végső soron a hordozótól független adategyüttesként meghatározó felfogás felé mutat. Közhelyszerű, de szükséges kitérni arra, hogy az elektronikus számítógépek fejlődésével az 1970-es évek végén megjelentek az első személyi használatra is alkalmas, negyedik generációs eszközök, a számítástechnikai ipar pedig az 1990-es évek elejére az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazattá vált. Az 1990-es évek elejétől folyamatosan nőtt a kormányzati szereplők részéről az elektronikus ügyintézés iránti igény. A papíralapú dokumentálás háttérbe szorulásával ugyanakkor az ügyintézést tanúsító iratok megőrzése tekintetében a bizonytalanság is megjelent az elektronikus hordozók gyors elavulása révén azok használhatóságának hosszú távú 20 1969/30 sz. Korm. rend., Melléklet: 3. § (2) bekezdés. 21 1995. évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről, 3.§ c) pont. 22 “In this Act “public records” has the meaning assigned to it by the First Schedule to this Act and “records” includes not only written records but records conveying information by any other means whatsoever.” Public Records Act. 1958. 10. (1); Section 10. 148
