Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Levéltártan - Bényei Balázs István: Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig

Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig

MaxepHaíibi, Archivgut, Archivmaterial) körébe pedig mindazon dokumentumok tartoznak, amelyeket levéltárban őriznek.16

Az Amerikai Egyesült Államok 1943-as vonatkozó szövetségi törvénye az irat (record) fogalmának meghatározásában egyéb elemek mellett lehetséges megjelenési formáira utaló tételes felsorolást kiegészítette a „fizikai formájuktól vagy jellemzőiktől függetlenül” kitétellel.17

A fenti példákban közös elemek, hogy elsődlegesen az irat lehetséges típusainak felsorolásával kerül sor a fogalom tartalmának kitágítására. Az irat megjelenési formája lehetséges sokféleségének felismerése után, mintegy következő fázisnak tekinthető annak kimondása, hogy az irat „bármilyen anyagon, alakban és bármely eszközfelhasználásával” létrejöhet. Ez jellemzően a felsorolás kiegészítő elemeként jelenik meg különböző, de értelmileg lényegében azonos megfogalmazásokban.

Ebből a szempontból mindenképpen korszerűnek kell tekinteni a hazai levéltárügyet hosszú ideig meghatározó 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet, illetve végrehajtási utasításának meghatározását. A Művelődési Minisztérium Levéltári Igazgatáságát vezető Varga János értékelése szerint „a törvényerejű rendelet - összhangban a nemzetközi fejlődéssel, illetőleg felfogással - kitágítja a levéltári anyag fogalmát. Kitágítja mégpedig kettős irányban. Egyrészt, számolva azzal, hogy korunkban, a technika rohamos fejlődésének folyományaként nemcsak írásos formában jöhetnek létre történeti értékű dokumentumok, levéltári anyagnak tekinti - amennyiben valóban történeti értéket képviselnek - a különféle kép- és hangfelvételeket, sőt még a számítógépek által rögzített adatsorokat, lyukkártyákat is.”18

A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 30/1969. (IX. 2.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: 30/1969. Korm. sz. rend.) szerint irat „minden olyan írott szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és hangjegy, amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban és bármely eszköz felhasználásával keletkezett, kivéve a megjelentetés szándékával készült könyvjellegű kéziratokat”, továbbá „a gépi adatfeldolgozás útján rögzített adatok”.19 A szöveg legnagyobb nóvuma, hogy kimondottan iratnak tekinti a gépi adatfeldolgozás útján rögzített adatokat, amely arra az értelmezésre csábít, hogy már ekkor felvetődött az adatoknak a hordozótól való függetlensége. Ezt az értelmezést ugyanakkor a kortársak nem alkalmazták. A rendelet mellékletében az iratkezelési szabályzatok tartalmáról szólva, már a gépi adatfeldolgozás során keletkezett adat16 Uo. 13.

17 Office of the Law Revision Counsel. “United States Code.” United States House of Representatives. 44 U.S. Code, 1964 ed., § 366, July 7, 1943, ch. 192, §1, 57 Stat. 380.

18 Varga János: A levéltári törvény elé. Levéltári Szemle, 1969. 3. sz. 501-509., 522.

19 A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szól 1969/27. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 30/1969. (IX. 2.) Korm. rendelet: 1. §.

147