Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Levéltártan - Bényei Balázs István: Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig

Levéltártan

A Szovjetunióban 1918-ban még csupán az Állami Levéltári Fond részét képező iratokról általában született rendelkezés, 1941-ben viszont már részletesen meghatározták, hogy a Szovjetunió Levéltári Fonójához tartozik „a szovjet korszakban, a forradalom előtti időszakban keletkezett minden olyan dokumentum (nemcsak irat, hanem film, hangfelvétel, fénykép), amelynek tudományos, politikai és gyakorlati jelentősége van, függetlenül keletkezési idejétől, tartalmától, külsejétől, őrzési helyétől és előállítási módjától.”13

A Levéltári Szemle hasábjain 1957-ben magyar nyelven is megjelent a német levéltári nyelv kidolgozására kiküldött bizottság előadói tervezete, amely az iratokat a dokumentációnak azon részeként határozta meg, amely valamely irattárba tartozik, vagy legalábbis alkalmas arra, hogy valamely irattárba besorolható legyen. A tervezet a hordozó kérdésének szempontjából meglehetősen konzervatív módon közelíti meg a kérdést. Megkülönbözteti a lényegét tekintve is levéltári anyag részét képező elsődleges iratanyagnak tekintett dokumentációt, valamint a másodlagos iratanyagot, amely abban az esetben válhat levéltári anyaggá, ha kapcsolódik valamely elsődleges iratanyaghoz. Ilyenek lehetnek például a mellékletek, térképek, tervrajzok, hanglemezek.14

Az Új Magyar Központi Levéltár által a Levéltári Kézikönyvek sorozatban 1970-ben közreadott orosz-német-magyar nyelvű levéltári terminológiai szótár annak 1968-ban megjelent eredeti orosz kiadásának fordításaként látott napvilágot. Eszerint a dokumentum (őoKyMenm, Dokument) „az objektív valóság tényei, eseményei, tárgyai, jelenségei és az ember szellemi tevékenysége tükröződésének eredménye valamely iratban, grafikai ábrázoláson, rajzon, fényképen, hangszalagon, vagy valamely más speciális anyagon (papirusz, pergamen, papír, film stb.)”, míg az irat (TeKCTOBOü ^oKyMcnx, Schriftstück) „olyan dokumentum, amelynek tartalmát valamilyen írásos formában fejtették ki”.15 A levéltári anyag (apxnBHbie

for persons qualified to interpret them; and (c) anything from which sounds, images or writings can be reproduced with or without the aid of anything else; and (d) a map, plan, drawing or photograph.” Acts Interpretation Act. 1901. (a továbbiakban: AIA. 1901.) Sec. 2B. A meghatározásban ugyanakkor nem térnek ki a létrehozóra és annak funkciójára, így elválik a hazai gyakorlatban meghonosodott irat fogalmától. Az 1983-as Archives Act (a továbbiakban: AAA. 1983) szerint a record olyan - a fenti definíció szerinti - dokumentumot vagy tárgyat jelent, amelyet bármilyen formában (beleértve az elektronikus formát is) információtartalma, vagy valamely eseménnyel, személlyel, körülménnyel, vagy dologgal fennálló kapcsolata miatt megőriznek.

13 Szedő Antal: K. G. (Mitjaev) Mityajev: A levéltárügy elmélete és gyakorlata. Levéltári Közlemények, 26. (1955) 296-301., 296-297.; K. G. Mityajev: A levéltárügy elmélete és gyakorlata. [Bp.], 1954, 4.

14 Heinrich Otto Meisner - V. Leesch: A német levéltári terminológia alapvonalai: a német levéltári nyelv kidolgozására kiküldött bizottság előadói tervezete. Archivmitteilungen, 1955. 4. sz. melléklet. Levéltári Híradó, 1957. 132-150., 145., 146.

15 Irat: TeKCTOBOü HOKyMeHT, Schriftstück. A levéltári terminológia OROSZ-NÉMET-MAGYAR nyelvű kis szótára. Budapest, [1970 u.], Ford.: Bélay Vilmos - Ember Győző. 93., 106.

146