Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Levéltártan - Bényei Balázs István: Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig

Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig

levéltárakról szóló 1950. évi 29. törvényerejű rendelet esetében is.7 8 Mindkét esetben azon iratok körének meghatározása kapott hangsúlyt, amelyeket levéltárban kell elhelyezni. Az 1947. évi törvény ezt elsődlegesen a közirat fogalmának bevezetésén keresztül kívánta megvalósítani, amely szerint közirat „a közhatóságokhoz vagy közhivatalokhoz érkezett, illetőleg ezek működésében keletkezett iratok, azok kivételével, amelyeknek az ügyintézés során rendeltetésük szerint közhatóságnak vagy közhivatalnak nem tekinthető személye birtokába kell vagy kellett volna véglegesen átmenniök.

Wellmann Imre a levéltári terminológia problémáiról írt értekezésében 1956- ban már megemlítette az iratfogalom definiálásának problémáját, amely megközelítése szerint nem csak levéltár-elméleti oldalról lényeges, de a könyvtári és levéltári gyűjtőkör lehatárolása és az iratok védelme érdekében gyakorlati szempontból is.9

A hazai gondolkodásban hosszú ideig meghatározó maradt az iratnak az írás termékeként történő alapvető felfogása, amelyet leltári szempontból a szerv- vagy személy irattári anyagába tartozás követelménye egészített ki.10 Az irat megjelenési formájának lehetséges sokfélesége ugyanakkor már a 20. század elején is felvetődött. Eugenio Casanova 1928-ban kiadott Archivistica című munkájában már hosszasan értekezett arról, hogy a szűkén értelmezett papíralapon olvasható írott szövegek mellett más típusú anyagok (fénykép, hangfelvétel stb.) is a levéltári anyag részévé fognak válni.11

Casanova meglátását megelőzte 1901-ben az ausztrál törvényhozás a dokumentum fogalmának általános definíciójával, mely szerint dokumentum bármely nyilvántartott információ, amely magában foglal minden írást; bármit, amin olyan jelek, ábrák, szimbólumok vagy lyukak vannak, amelyek jelentéssel bírnak azok értelmezésére alkalmas személyek számára; és bármi, amiből hangok, képek vagy írások bármi más segítségével vagy anélkül reprodukálhatók; valamint térkép, terv, rajz vagy fénykép. A meghatározásból hiányzik az iratképzőre történő utalás, de hangsúlyozandó, hogy a dokumentum fogalma nem egyezik meg a levéltári szempontból is vett irat (record) fogalmával.12

7 1947. évi XXI. törvénycikk a levéltárügy rendezéséről, 1950. évi 29. törvényerejű rendelet a levéltárakról.

8 1947. évi XXI. te. 2.§ (1) bekezdés.

9 Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák. Levéltári Közlemények, 27. (1956) 74-95., 75.

10 „A levéltári iratnak döntő jellemzője, hogy keletkezése időpontjában rendeltetésszerűen valamely szerv vagy személy számára készül, annak iratai között kell, hogy legyen a helye.” Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe. Budapest, 1971, 36. „az írás műveletének a terméke, azaz valamely anyagon, valamely eszközzel, valamilyen jelekkel kifejezett vagy rögzített emberi beszéd, szöveg”. Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Budapest, 1982, 34.

11 Eugenio Casanova: Archivistica. Siena, 1928, 9-10.

12 „“document” means any record of information, and includes: (a) anything on which there is writing; and (b) anything on which there are marks, figures, symbols or perforations having a meaning

145