Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Kiss Márton: A második világháború hősi halottainak sírhelyei Baranya vármegyében (1945–1949)
Hétköznapi háború döntésből kifolyólag. Mayo szerint a háborús emlékművek egyszerre válnak szakrálissá és profánná azáltal, ahogyan a társadalom használja őket. Lehetnek azok például mindennapi cselekedetek (séta), ünnepségek és közös imák is.15 Pierre Nora szerint a különböző emlékezeti helyek (lieux de mémoire) összefonódása élőbbé tehetik a múltat és közelebb hozhatják a történelmet. Ennek segítségével erősíthetik az adott népcsoport identitását és az együttélését. Az állami (győztes) emlékezet fentről kikényszerítve jön létre - nemzeti autoritásból vagy formális testülettől fakadóan, míg az egyéni emlékezet alulról kíván építkezni.16 Reinhart Koselleck szerint a háborúról való emlékezés a halottakról való megemlékezéssel egyenlő. Különösen igaz ez egy vesztes ország esetében, amely a hatalmas véráldozatokért cserébe semmit se tudott nyújtani - csak még több veszteséget és szenvedést. Nem meglepő, hogy bár jogi és szimbolikái különbségek nem voltak az emlékművek között, azonban a magyar esetben a háborús emlékezet többlettartalommal töltődött fel már a kezdetektől fogva. Véleménye szerint a második világháborúra vonatkozó katonai megemlékezések többsége megmaradt a katonatemetők szintjén, különösen a nyugati államokban vagy hozzájuk köthető területeken. A szovjet hadsereg befolyási övezete alá került Kelet-Európa ugyanakkor egy új háborús narratívával ismerkedhetett meg: a szovjet hősi katonai emlékművekkel. Ezeket törvények segítségével hozták létre, amihez több szovjet katonai emlékezeti pontot is létrehoztak (például temetőket).17 A második világháború katonai emlékezete Magyarországon - és szinte egész Közép-Európában - erős kettősséget mutat. A Nora-i értelemben vett „mi” pillanatunk egy idegen - esetleg külső vagy kikényszerített - emlékezet helyett található meg. A magyar katonai áldozatokra való emlékezés sokáig meg sem történhetett az országban. Ennek lehetőségét az 1990 utáni rendszerváltási törvénykezés teremtette meg a hősök emléknapjának bevezetésével.18 Nem véletlen, hogy a magyar gondolkodásban (és emlékezeti narratívákban) a két világháború katonai emlékezete sokszor nem válik el egymástól. A két harcot hasonló szövetségesekkel, szinte azonos országok ellen vívta az ország, közel megegyező eredménnyel. Magyarországon ezért jellemző a tendencia, hogy az „új” emlékezetkultúrában a katonai emlékműveket a korábbi (első világháborús) emlékhelyek mellé helyezték, ezzel is erősítve a két kultusz fennmaradását. Az emlékezet „kihűlésével” a volt szovjet emlékművek sokáig elhagyatottan álltak az országban, mígnem több esetben az 15 James M. Mayo: War Memorials as Political Memory. Geographical Review, 1988, 1. sz. 62-75. 16 Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. Aetas, 1999, 3. sz. 3-10. 17 Reinhart Koselleck: Háborús emlékművek mint a túlélők identitásteremtő aktusai. Sic itur ad Astra, 2016, 21-52. 18 2001. évi LXIII. törvény a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0100063.tv (utolsó letöltés ideje: 2022. szeptember 16). 124
