Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Kiss Márton: A második világháború hősi halottainak sírhelyei Baranya vármegyében (1945–1949)
Határok nélkül orosz (és ukrán) állam igényt tartott ezek fenntartására.19 A két világháború emlékezete - noha Koselleck úgy sejteti, hogy ezek lezárt narratívák - mégis velünk élnek a mai napig. Különösen igaz ez Európa keleti részére, ahol fizikai valójukban is megtekinthetünk egy-egy ilyen emléket. John Foot az olasz viszonyokat elemezve rámutat, hogy a sorozatos rezsimváltások felgyorsították az emlékezés - és ezzel az emlékezetek - közötti cserét, egymást állandóan felülíró narratívák létrejöttét. A megszakadt vagy megosztott emlékezet tézise szerint az állami és egyén emlékezeti kérdései között ellentmondások figyelhetőek meg, egyik a másik rovására is terjeszkedhet. Egyéni szinten ez a felajánlott narratívák elutasításában, az emlékezeti pontok (például szobrok) elleni rongálásokban ölthet testet. Különösen igaz ez egy olyan régióban, ahol tömegeket mészároltak le idegen vagy hazai katonák, amelyeket magyarázni kellett valamilyen módon. Olaszországban különösen a Toszkánában történt német atrocitások jelentettek gyújtópontok ebben a vitákban.20 Magyar területen is élénk figyelem kíséri az emlékezéssel és emlékezettel kapcsolatos kutatásokat. A katonai emlékezet témaköre a katonahősök és polgári áldozatok esetében ölt testet, azok narratív megközelítéséhez pedig a fentieken kívül az irodalomtudomány is komoly eredményekkel járult hozzá.21 A szocialista katonai emlékezet kérdései (1945-1950) A katonai emlékezet a korabeli ünnepi szokásokat is befolyásolta. 1945. április 23- án az Ideiglenes Nemzetgyűlés által felhatalmazott Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet adott ki a nemzeti - felszabadulási és munka ünnepének rögzítése tárgyában (1.390/1945. M. E. számú rendelet). E szerint március 15. „nemzeti ünnep”, április hó 4. napja a „felszabadulás ünnepe” és május 1. „a munka ünnepévé” vált.22 E rendelet később is tovább élt: az 1987. évi XII. törvényben (az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről) is hatályos maradt.23 1950-ben adták ki a 10. számú törvényerejű rendeletet, melyben április 4-ét, „Magyarországfelszabadulása napját” nemzeti ünneppé nyilvánították. Ekkor számos új ünnepet kívántak megszervezni, ellensúlyozva a korábban liturgikus alapo19 Zétényi Zsolt: A Szabadság téri szovjet hősi emlékmű ügye. Rendvédelem-történeti Füzetek, 57. 2019, 85-111. 20 John Foot: Italy’s divided memory. Palgrave Macmillan US, 2009. 21 Gyáni Gábor: A történelem mint emlék(mű). Budapest, 2016., Zombory Máté: Az emlékezés térképei. Budapest, 2011. 22 Palkó László András: A fellegekben jártunk. Ünnepek és ünneplési szokások Magyarországon a második világháború végétől az 1956-os forradalom és szabadságharc kitöréséig 1945-1956. október 22. (1. rész). Valóság, 2018. 8. sz. 9-36. 23 1075/1987. (XII. 29). Minisztertanács határozata. Melléklet a 86/1987. (XII. 29.) MT számú rendelethez. Magyar Közlöny, 1987. 65. sz. 1646. 125
