Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok meg, az már két nappal Lippay elhunytát követően a salzburgi érseknek jutott, akit VII. Sándor már a következő év elején a kardinálisok sorába iktatott.137 Szelepchényt a bíbor jelentette presztízs: rang és kiváltságok nélkül is méltán nevezhetjük a bécsi udvar legbefolyásosabb magyar tagjának a kora újkorban és egyben legnagyobb politikai túlélőjének. Abban az időszakban, amikor is az uralkodó tudta nélkül folytatott titkos diplomáciai tárgyalások miatt két titkos tanácsi elnök, császári föminiszter is megbukott, és az udvartól száműzve háziőrizetben fejezte be politikai pályafutását. 1669-ben a császári politikát éppen 1665-től irányító Johann Weikhard Auersperg lett kegyvesztett (1667 őszén/telén a Grémonville-1 folytatott titkos tárgyalásai vezettek az 1668. január 18-ai egyezséghez), 1674-ben pedig a helyébe lépő Wenzel Eusebius Lobkowitz. 138 Nem lehetünk benne biztosak, hogy a franciákkal folytatott titkos egyeztetéseikben messzebbre mentek volna, mint tette azt Szelepchény György 1665. november végén Giulio Spinolával. 137 Az uralkodó 1666. január 15-én írta alá az esztergomi érseki kinevezést. PL AS AR Class. A, n. 28.; HU-MNL-OL-E 229 2. kötet, fol. 149-150. Vö. Kollányi: Esztergomi kanonokok... 246. és Juhász: i. m. 40. A kamarai beiktatásra már egy hét múlva sor került. Vö. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar kamarai levéltár, Magyar Kamara regisztratúrája, Expeditiones camerales [HU-MNL-OL-E 15], n. 66/1/1666. A császár döntésére: Privatbriefe Kaisers Leopold I... 190. (n. 84.); a salzburgi érsek bíborosi felterjesztését már 1666. január 5-én expediálták: AAV Segr. Stato, Principi, vol. 89, fol. 6r-v. 138 Auerspergre: Grete Mecenseffy: Im Dienste dreier Habsburger. Leben und Wirken des Fürsten Johann Weikhard Auersperg (1615-1677). Wien-Leipzig, 1938 /Archiv für Österreichische Geschichte 114/2./, 462-502, különösen 481skk; a forrásokban Dux Saganensisként szereplő Lobkowitznak érdekes módon nincs modernnek mondható biográfiája, rá lásd a kurrens nemzetközi lexikonok szócikkeit, mindenekelőtt Hans Schmidt: Lobkowitz, Wenzel Eusebius Fürst von. Neue Deutsche Biographie 14. Berlin, 1985, 732-734. 139 Vö. a fentebb más összefüggésben már idézett nunciusi jelentéseket: Nuntiaturberichte... 787- 788. (n. 441-442.) és 790-791. (n. 441.). 140 Lásd fentebb, 113-119. j. A nuncius és a kancellár megbeszéléséről a jelek szerint nem szivárgott ki semmi. Spinola a Szelepchény által elmondottakat az őt rendszeresen bizalmas megbeszélésekre hívó olasz származású Eleonóra özvegy császárnénak139 sem árulta el a jelek szerint. Egyedül talán egy téren mutatott némi elkötelezettséget és aktivitást Habsburg-oldalon. Nyilvánvalóan előzetes egyeztetés nyomán közreműködött abban, hogy Kollonich kánoni kivizsgálási eljárása már császári kinevezése napján megkezdődjön a nyitrai püspökségre, és a hitvallást is szinte azonnal letehette. Ezzel az uralkodói aktust kánonjogilag is előzetes legitimációban részesítette, és ezzel tulajdonképpen szerepet vállalt abban, hogy Kollonich bekerüljön a magyar püspökök közé, továbbá Nyitra és a tervezgetésekben kulcsszerepet kapó nyitrai vár a kulcsidőszakban pedig átmenetileg kikerüljön a magyar episzkopátus kezéből. Mindezt végül Szelepchény csupán hátráltatni tudta.140 82
