Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke Spinola nunciatúrája ugyanakkor rendkívül rövid, mindössze két éves volt, és már 1667-ben visszatért Rómába, utóda a majdani XII. Ince, Antonio Pignatelli lett (1668-1671).141 141 A majdani XII. Ince bécsi nunciusi kinevezése 1668. márciusban kelt. Squicciarini: i. m. 148-150. 142 Pauler: Wesselényi, I... 205-208.; Rottalhoz erről írt leveleinek idézésével: Benczédi: A Wesselényi-féle... 630. 143 Óváry: i. m. 248. (n. 1551-1552.) és 249.. (n. 1560.) („...non dubium, quin brevi maiora sit perpetraturus scelera, quorum exemplo iam etiam Michael Borÿ tanta perpetrare audet, ut aures horreant ea audire” - ered itt a további rebellió Balassa Imre lázadásából. MTAKK 4928-29/D-255, időrend [1668. július 27.]). 144 Levele az uralkodóhoz, 1669. május 19. MTAKK 4928-29/D-255, időrend. Vö. Óváry: i. m. 257. (n. 1608.) Pálffy Tamás kancellár elleni panaszai 1669. július 31-érői: uo. 259. (n. 1618.). 145 Lásd a 15-16. j.-ben idézett alapirodalmat. 146 Vö. Óváry: i. m. 265-266. (n.1652.), 266. (n. 1658.), 280-281. (n. 1731.). 8. Szelepchény prímás és az összeesküvés felszámolása Amikor 1668 őszén Iványi Fekete László, Wesselényi nádor volt tisztje, majd Barkóczy István feltárta a prímás előtt a nyárra tervezett felkelés és a hozzá vezető korábbi szervezkedés történetét, Szelepchény haladéktalanul továbbadta információit a bécsi udvarnak és magának I. Lipótnak.142 Sőt már 1668 tavaszán, nyarán mozgósította hírszolgálatát a felső-magyarországi mozgolódásokról, Bory Mihály „hallani is borzasztó” dolgairól.143 1669 májusában az eperjesi gyűlés és Zrínyi ottani fellépése ellenében politizálva hívta fel az uralkodó figyelmét arra, hogy Nádasdy nemcsak coram hereticis et factiosis törekszik gyűlöletessé tenni őt, az egyházi rend fejét, hanem Kollonich-csal karöltve az udvarban szintén így tesz.144 Mindezek után nyilvánvaló, hogy Szelepchény nem vett részt abban a szervezkedésben, amely az 1666. februári stubnyai találkozóval ténylegesen a Wesselényi - féle 1666-1667-es összeesküvésbe fordult, majd a leginkább már Nádasdy Ferenc és Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, valamint I. Rákóczy Ferenc nevével fémjelezhető 1667-1668-as, illetve 1669-1670-es szervezkedéssé alakult.145 Ez nem csupán feltételezés, illetve logikus történeti következtetés. Mint irreális, kalandor, az ország (rendi) függetlenségét veszélyeztető vállalkozást saját - hihető - állítása szerint igyekezett leszerelni. Az összeesküvés bukásának napjaiban látványosan és harsányan közreműködött a bécsi udvar felszámoló manővereiben, 1670-ben folyamatosan oda-vissza ingázott Pozsony és Bécs között.146 1670. április 26-án, alig két héttel Zrínyi és Frangepán letartóztatása után Bársony György váradi püspökhöz írt, eddig ismeretlen leveléből jól diagnosztizálható a prímás elhatárolódása az összeesküvőktől és közreműködése a lázadás leverésében. A szervezkedés leállítására tett feltételezett kísérleteire utolsó sorai utalnak: „én eléggé munkálkottam, hogy az szegény hazát minden alkalmatlanságoktul megoltalmaztam volna...”. 83
