Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke dett tárgyalásokat a Szentszékkel Lipótújvár felépítéshez, azaz tulajdonképpen a vasvári status quo fenntartása érdekében.112 112 Vanyó: i. m. 33-34., n. 23. (Spinola 1666. április 10-ei jelentése) és 35-36., n. 28. (az Államtitkárság 1666. május 1-jei válaszjegyzéke). 113 A szakirodalomban feltűnő dátum helyes lehet (terminus post quem non-ként feltétlenül). A kánoni kivizsgálást Spinola nuncius már ezen a napon megkezdte, 1666. szeptember 25-én pedig Kollonich a kötelező hitvallást is letette előtte mint ‘ nominatus episcopus Nitriensis ’. AAV P. Vienna, n. 148. Az 1666. október 22-én lezárt jegyzőkönyvet küldték el Rómába, a pápai megerősítés ennek alapján született meg, de csak 1668. április 30-án. Ennek oka nem a királyi kinevezés magyar közjogi érvénytelensége, netalán Szelepchény tiltakozása volt, hanem az, hogy Kollonichot csak 1668. február 25-én szentelték pappá. AAV P. Cons., vol. 67, fol. 427r-439v (a szokásos bíborosi ellenjegyzésekkel); 1668. április 30. Hierarchia Catholica. III-V. Ed. Guilelmus van Gulik - Conradus Eubel - Patritius Gauchat - Remigius Ritzier - Priminus Sefrin. Monasterii-Patavii, 1923-1952, V, 290. - Az, hogy a kinevezés és a processus informativus megkezdése egy napra esik, rendkívüli, és arra utal, hogy a kinevezés a nunciussal egyeztetve, puccszerűen ment végbe, és a processzus azonnali megindításával és a professio fidei letételével kánonjogi fait accompli elé akarták állítani a magyar püspököket, mindenekelőtt a prímást. A tanúk kizárólag németek voltak: Primus Jegsche bécsi kanonok, császári káplán és két teológus: Michael Wez, illetve loannes Ignatius Arnetzhover. A magyar udvari kancelláriát nyilvánvalón megkerülték ekkor, ezért kellett a kinevezési aktust megismételni. - Pázmány 1616. szeptember 28-ai kinevezését követően másnap kérte az eljárást megindítását, melyre 30-án, a hitvallás letételére október 1-jén került sor, az internuncius bevallottan Kiesi bíboros sürgetésére járt el együttműködőén. Tusor Péter: Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről: családja, katolizálása, miszszionálása. Budapest-Róma, 2017 /CVH II/6./, 13. és 54-60. 114 Ezek az érvek csupán az Orbánhoz írt levélben találhatóak, mely Lobkowitz iratai között maradt ránk. MTAKK 4928-29/D-255, időrend. Vö. Óváry: i. m. 242. (n. 1519.). A reálpolitikai felismerés vége csupán kikövetkeztethető. Szelepchény, aki 1666 elején prímási kinevezést kapott, rendhagyó módon nem vált meg nyitrai adminisztrátorságától és főispánságától. A püspökséget és vele együtt a vár birtokát 1667 (!) őszéig megtartotta. A déli irányban mindössze 40 km-re fekvő Érsekújvár eleste után messze felértékelődött erődítmény ekkor viszont a mindössze 36 éves Kollonich Lipót kezébe került. I. Lipót ugyan már 1666. szeptember 24-én kinevezte nyitrai püspökké a grófot,113 Szelepchény viszont még további egy évig eredményesen tiltakozott ez ellen, és gátolta Kollonich előléptetését, az utolsó utáni pillanatig körömszakadtáig ragaszkodott Nyitrához. 1667. augusztusban, illetve október elején is minden követ megmozgatott a vár megtartása érdekében. Augusztus 1-jén Orbán István királyi titkárnak írt cito cito cito, és vette sorra érveit, amelyeket formába öntve október 1-jén és 2-án Lobkowitznak, illetve az uralkodónak is kifejtett. Első helyen Nádasdy Ferencet vádolta: szerinte azért támogatja Kollonich nyitrai püspökségét, hogy Lipót környezetében növelje nádori ambícióinak támogatói körét. Történeti ellenérvként a Mohács utáni időszakot hozta elő, mondván, ha ismét világiak kapnak püspökségeket, az a protestantizmus terjedésének fog kedvezni.114 Hivatkozott továbbá a prímás javaslattételi jogára személyi kérdésekben, de az ország törvényeit, súlyos zsinati szankciókat is felemlegetett, miszerint külföldi, az ország nyelvét nem tudó, illetve fel nem szentelt személy 75
