Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok nem nyerhet püspökséget a Magyar Királyságban. Kijelentette, hogy miként az uralkodóval korábban személyesen megbeszélte, azonnal lemond, ha megérkeznek Rómából esztergomi bullái és kánonilag is eloldozzák Nyitrától. Érvelése és eljárása páratlanul áll a magyar egyház- és jogtörténetben. Miközben Esztergomot királyi kinevezéssel birtokolta, Nyitrát a kánoni kötelékre hivatkozva tartotta magánál, és igyekezett minél tovább kezei között tartani.115 115 Érvei expresszív kifejtése Lobkowitzhoz írt levelében található: „Cum his accepi etiam alias certi mei amici et fautoris litteras quibus informent, quod comes Colloniz medio excellentissimae celsitudinis vestrae valde urgeat donationales pro episcopatu Nitriensi. Verum, excellentissime princeps, noverit excellentia vestra, quod in ultimo meo Vienna discessu conventum fuerit inter suam maiestatem Caesaream et me, quod ego statim ac bullas et absolutionales meas Roma accepero, episcopatum resignaturus sim, sua autem miaestas antequam me desuper certificare dignatur, nullas ulli donationales exaratura sit. Quomodo ego haec nova persuadere possim, prosus ignoro, ut contra omnem hucusque morem, contra leges et libertates patrias, contra sacras synodorum nostratium sub gravi anathemate sanctiones unus qui nec est adhuc actualis praesbyter quidem extraneus, linguae patriae ignarus, ita facile ante debitam a me fiendam resignationem intrudatur. ” Pozsony, 1667. október 1. Egy nappal később Lipótnak mindemellett még felhívta a figyelmét arra, hogy ilyetén mellőzése az udvarnak sem érdeke, illetve kiemelten hangoztatta Kollonich pappászentelésének hiányát: „Itaque hoc ipsum de facto humillime a maiestate desidero, nepostpositione mei contra leges patrias contra synodales sub gravi censura constitutiones praecipitetur, hoc ita facile negotium quod tam mirabiles iam commpluribus regnicolis fecit umbras... maxime si praememoratus comes se prius in praesbyterum ordinari fecerit, alias timeo eventura, quae sem per timui. ”MTAKK 4928-29/D-255, időrend. Vö. Óváry: i. m. 242. (n. 1527-1528.) Róttál János már szeptember 10-én eldöntött tényként ír Lobkowitznak Kollonich nyitrai püspökségéről. Uo. 239. (n. 1496.). 116 Hierarchia Catholica, V... 364. 117 HU-MNL-OL-A 57 14. kötet, 31-32. o; MNL-OL, Magyar Kamara archívuma, Collationes ecclesiasticae [HU-MNL-OL-E 229], 2. kötet, 168-169. o. 118 Zichy István kamarai elnök Szentmiklóson, 1667. október 10-án kelt levelében továbbította a kamarai tanácsosoknak I. Lipót beiktatási mandátumát, és kérte: közöljék az érsekkel, hogy az abban foglaltak szerint járjanak el. MNL-OL, Magyar kamarai levéltár, Magyar Kamara regisztratúrája, Litterae ad cameram exaratae (HU-MNL-OL-E 41], n. 191/1667. A mandátumra és a javadalom átadására további adatok a Benignae Resolutiones és Expeditiones Camerales állagokban. Miután azonban Rómában már augusztus 22-én proponálták a titkos konzisztóriumban,116 érvelésével nem tudta tovább húzni az időt. Kollonich kinevezését már 1667. szeptember 28-án megismételték Bécsben, ez került be a Királyi Könyvekbe,117 egészen azidáig a prímás szerepelt nyitrai adminisztrátorként és főispánként. Tény: valóban precedens nélkül áll a kora újkori magyar egyháztörténetben, hogy a máltai lovag úgy került be királyi kinevezéssel a magyar episzkopátus tagjai közé, mégpedig rögvest az akkoriban egyik legfontosabb, a törökök által részlegesen sem elfoglalt egyházmegye élére, hogy még pappá sem volt szentelve. Nem hiába akadályozta a prímás egy esztendőn keresztül a javadalom átadását.118 1667 őszére viszont a szervezkedő magyar főpapok visszavonhatatlanul elveszítették fő stratégiai bázisukat, a Szelepchény által az „ország kulcsának” nevezett erősség „idegen” kézbe került.119 Nem véletlenül tiltakozott a prímás foggal-körömmel 76
