Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok Kizártnak tartjuk, hogy Szelepchény és a klérus jelöltje esetleg szintén a francia király, netalán valamelyik Bourbon-herceg lett volna. Mind XIV. Lajos, mind pedig a bajor választó reménybeli igényeit feleségi, illetve anyai ágon dinasztikus szempontok is indokolhatták, az idősebb vagy az ifjabb Condéét pedig legfeljebb egy eredményes lengyel királyválasztás és a hagyományos lengyel-magyar perszonálunió felélesztése.102 A kancellár Grémonville bécsi francia követ irányában semmiféle lépést nem tett. Lippay prímással ellentétben Szelepchény személye jószerével elő sem fordul a Párizsba küldött diplomáciai jelentésekben, illetve, ha mégis, csupán udvari szereplése révén. Például úgy, hogy a vasvári béke kapcsán az uralkodó oldalán áll.103 Közvetlen kapcsolatfelvételnek nincsen nyoma. Erős bizonyíték ez arra, hogy a nuncius felkeresését és az azt megelőző tervezgetést leszámítva semmilyen ténylegesen illegális lépést sem tett, kiváltképpen nem francia irányban, nemcsak 1665-ben, hanem Lippay halála után sem. Ez közvetve újabb érv amellett, hogy Lippay prímás 1665 áprilisa után legalábbis „talonba tette” a francia orientációt. Egy német Landesfürst esetleges meghívása elősegítette volna a Birodalomba tagolódásnak a főpapok által elutasított elképzelését.104 101 II. Rákóczy György, Zrínyi Miklós majd Péter, Apafi Mihály nemzeti királyságának felvetődésére, a különféle francia orientációjú elképzelésekre (beleértve egy lengyel-magyar perszonáluniót is) lásd a 15-16. j.-ben idézett alapirodalmat. 102 A bajor választó anyja a már említett Mária Anna főhercegnő, II. Ferdinánd lánya volt; XIV. Lajos felesége szintén Habsburg volt, bár a spanyol ágból. Lásd a korábban már idézett Habsburg-lexikonokat (37. j.). 103 És mindezt nem a forráskiadvány meglehetősen gyér mutatója alapján, hanem a szövegek átolvasása alapján állítjuk. Acta coniurationem... passim. Például úgy kerül csak elő Szelepchény, hogy teljesen az uralkodó érdekeit képviseli, és hogy a rendek árulással vádolják. Mindazon kevesek egyike volt, aki nem lépett fel a vasvári béke ellen: „Le Chancelier du Royaume est tout a fait dans les intèrests de l'Empereur... les estais du pays se plaignent, qu'il les a trahis". Acta coniurationem... 7-8 (n. V.). 104 A két elképzelés együttesen, mintegy szintézisként található meg az 1666. áprilisi tervezetben, mely a hónap eleji stubnyai gyűlésen elhangzottakat foglalta pontokba. Vö. Acta coniurationem... 26^-270. (n. cccxi.). Lásd részletesen Tusor: Tractatus puncta... i. m. Vajon az egyházi rend az alternatív politikai programjához milyen alternatív jelöltben gondolkodhatott? Ügy véljük, a pápai patrocinium elképzeléséhez logikusan leginkább egy itáliai fejedelmet gondolhattak meghívni a magyar trónra. Ez főként az uralmon lévő pápai család egy tagját takarhatta, ami nyilvánvalóan kellő „egyéb” motivációt jelentett volna VII. Sándornak ahhoz, hogy felkarolja a Szelepchény által nunciusa elé tárt ügyet. Egy Chigi-herceg elvi jelöltségére azonban semmi közelebbi történeti forráshely nincsen, hiszen az esetleges magyar trónörökösödés pápai beavatkozással történő rendezése már az első érdemi lépésnél elakadt. Ezt a kancellár felismerte, és a fennmaradt források tanúsága szerint nem ostromolta tovább a pápai követet, nem úgy, mint Zrínyi Péter, majd Nádasdy Ferenc, sőt 1666-ban bizonyos fokig Wesselényi nádor is Gremonville-t. 70
