Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok alsó-karniolai főesperes Sternberg szkopjei és a ferences misszionárius Benlich boszniai püspököt leszámítva, a status ecclesiasticus szavazati jogú tagjaként szerepük egy esetleges diéta alkalmával ugyanis megkerülhetetlen lett volna - akár a felsőtáblán, akár javadalmasként, káptalani küldöttként az alsótáblán.98 Mindent egybevetve a kancellár kijelentését „despotikus” hatalmáról püspöktársai felett metaforikus jellege ellenére sem tekinthetjük megalapozatlannak. 207-209. o. 1665 őszére ez annyiban módosult, hogy Mariani Péter időközbeni halála miatt szeptember 9-től Szmolianovich János lett Zengg-Modrus föpásztora. Vő. AAV P. Vienna, n. 151. 98 A kora újkori rendi országgyűlések működésére: Benda Kálmán - Péter Katalin: Az országgyűlések a kora újkori Magyarországon. Budapest, 1987 /Előadások a Történettudományi Intézetben 6./; Szijártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. Keszthely, 2010, különösen 29-42.; legújabban Forgó András: Egyház, rendiség, politikai kultúra. Papok és szerzetesek a 18. század országgyűlésein. Budapest, 2017; továbbá még Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest, 1946 /Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és Hivataltörténet 1./, passim. A kurrens tanulmánykötetből sajnálatosan épp az egyházi rend 17. századi szerepének közelebbi bemutatása hiányzik: Rendi országgyűlés - polgári parlament. Érdekképviselet és törvényhozás Magyar országon a 15. századtól 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás - H. Németh István - Pap József - Szijártó M. István. Budapest-Eger, 2020, 51-116. 99 A fontosabb szóba jöhető szereplők a katolikus főnemesek közül például Forgách Ádám tárnokmester, Pálffy Miklós főkamarás, pozsonyi főispán, Draskovich Miklós ajtónállómester, Illésházy György asztalnokmester, Esterházy Pál főudvarmester. Vö. HU-MNL-OL-A 57 13. kötet, 207- 209. o. Wesselényi Ferenc nádor vélhetően a megválasztásában fontos szerepet játszó klérus oldalán állhatott, amíg Lippay élt. Nádasdy Ferenc országbíró és Zrínyi Péter horvát bán felfogására lásd alább. * A rendi alkotmány és hagyományok, a belpolitikai viszonyok összefüggésében, nem csupán a prelátusok, hanem a katolikus főnemesség többségének elkötelezett támogatásával99 - ennek meglétére utal Szelepchény - nem tarthatjuk teljesen légből kapott ötletnek a pápai diplomata előtt felvázolt elképzelést. A pápai protektorátus programját, még mielőtt a nuncius elé vitte a kérdést, a kancellár „megforgathatta” politikai gyűléseken, sőt úgy adta elő Spinolának, mintha azokon fogalmazódott volna meg, ő és püspöktársai pedig csupán felkarolták azt. Ezt viszont így ebben a formában kevéssé tarthatjuk hihetőnek, mint ahogy azt sem, hogy minden katolikus főnemes ezt az álláspontot osztotta volna. Láthattuk, éppen Nádasdynál vetődött fel a Szent Római Birodalomhoz csatlakozás elképzelése, és személyes viszonyuk ismeretében nem valószínű, hogy ezen kiváltképpen Szelepchény hatására változtatott volna. Spinola nuncius jelentéséből így az hámozható ki, hogy 1665 őszén egy esetleges királyválasztás kapcsán három forgatókönyv körvonalazódott. Az első egy erős, az országot önmagában megvédeni képes fejedelem (prencipe) meghívása lenne a magyar trónra. A második változat szerint betagozódásra kerülne sor a Birodalomba (Nádasdy), vagyis vélhetően 68
