Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke küldte ki őket a római Collegium Germanicum et Hungáriáimba (Bársony és Sennyey ráadásul együtt diákoskodtak), és mindhárman az esztergomi főszékeskáptalanban töltötték püspökség előtti karrierjüket. Sőt ugyanez elmondható Pálffy Tamásról is.93 Kizártnak tarthatjuk, hogy patrónusuk életében ne lettek volna közös nevezőn vele és az ujját Bécsben a nagypolitika verőerén tartó Szelepchény kancellárral. 93 A fontosabb karrieradatok: Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom, 1900, 261-263. (Pálffy); 259-260. (Szegedy); 267-268. (Sennyey); 268-270. (Bársony). 94 Vö. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar kancelláriai levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Litterae archiepiscoporum [HU-MNL-OL-A 30], 1. csomó, n. 238. 95 Marianit Lippay veszprémi, később esztergomi kanonokságra emelte: Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). München, 1987 /Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae 8./, 156.; Kollányi: Esztergomi kanonokok... 264. A prímás és Mariani utolsó érintkezésére 1654-ből, illetve 1655-ből van adat. PL AS AR Class. X. n. 196. (21. csomó, fol. 357.); Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar kancelláriai levéltár, Acta particulare, Particulare [HU-MNL-OL-A 92], n. 6/1655. A királyságbeli magyar hierarchiával közelebbi kapcsolatot nemigen tartó utódára lásd a 97. j.-t. 96 Sorukban az ősz folyamán Rómába utazó Pongrácz György szendrői választott püspököt érdemes külön megemlíteni. Bizonyíthatóan ő volt Szelepchény jelöltje a váci püspökségre és a pozsonyi prépostságra Szegedy Ferenc kancellár - Kollonich és Pálffy által véghezvitt - lemondatásakor és Egerbe helyezésekor. A prímás ajánlólevele a Bécsbe siető Pongrácz számára Lobkowitzhoz, Nagyszombat, 1669. szeptember 15. MTAKK 4928-29/D-255, időrend; Óváry: i. m. 259-260. (n. 1624.) Pongrácz végül szeptember 23-án a váci püspökséget nyerte csak el, a pozsonyi prépostságot nem, szendrői címét viszont szintén a prímás által javasolt Antonius de Sottomaior OSB kapta. 97 A püspöki méltóságsorra 1665. június 13-áról van az időben legközelebbi adatunk. Eszerint a Magyar Királyság püspöki kara a következő főpapokból állt: zombori Lippay György esztergomi érsek, Szelepcsényi György kalocsa-bácsi érsek és a nyitrai egyházmegye adminisztrátora, kancellár, erdődi Pálffy Tamás egri, Petrechich Péter zágrábi, Bársony György váradi, Széchényi György győri, Tolnay Ferenc erdélyi, kissennyei Sennyey István veszprémi, Szegedy Ferenc váci, Macripodari Jácint Csanádi, Salix János pécsi, Mariani Péter zengg-modrusi, Gorup Ferenc növi, Bartók István tinini, Steinberg János-András skopjei, Szenttamásy Máté korbáviai és végül Benlich Máté boszniai püspök. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar kancelláriai levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Libri regii (HU-MNL-OL-A 57), 13. kötet, A horvátországi főpapok, a zágrábi és zengg-modrusi püspök esetében ebben már nem lehetünk biztosak. Petrechich főhercegi jelöltként került méltóságába Lippay prímás ellenében,94 Pietro Mariani pedig ekkorra mintha már eltávolodott volna korábbi patrónusától, sőt 1665 őszén már nem volt az élők sorában, helyére modrusi főesperese került.95 A címzetes és választott püspökök jórészt súlytalanok voltak ahhoz, hogy ilyen kérdésben állást foglaljanak, kiváltképpen a kancellárral szemben.96 Az udvartól távol működtek, kellő információk sem álltak rendelkezésükre. Ügy véljük ugyanakkor, hogy maga az elképzelés, amit a kancellár a pápai nuncius előtt felvázolt, többé-kevésbé tudott és támogatott lehetett e püspökök többsége részéről, ami nélkül Szelepchény aligha kezdett volna tárgyalásba Spinola nunciussal.97 A magyar közéletbe érdemben be nem kapcsolódó „idegeneket”, az 67
