Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok támadása miatt volt szükség, de a látogatás átmeneti rendezést is hozott a királyi patronátus kérdésében.79 Pongrácz esetében nyilvánvalóan hasonló a képlet: a háttérben politikai motivációt kell keresnünk. A püspök ugyanakkor egy szót sem ejt jelentésében az ifjú Lippayról, annak Barberini bíborosnak szóló ajánlóleveléről (ebben viszont a püspök nem szerepel), sem pedig arról, hogy a prímás nevében bármilyen más előterjesztést tett volna VII. Sándornak. Márpedig aligha hihető, hogy a pápa csupán az előtárt és az illetékes szakkongregációkhoz tartozó ügyekben fogadta volna ilyen hamar a magyar prelátust. 79 Vö. alább, 85. j. - A fejedelmi család esetében a 17. századi névalak szerepel. 80 „Ea qua par est sublectione demisse instando, quatenus tam se quam sibi traditos Croatiae et adjacentium Regnorum Incolas ab omni hactenus haeretica contagione liberos, ac Sanctae Matri Ecclesiae Suaque Sanctitati fidelissimos benigno favore protegere, et eos, quos immanis barbarorum potentia in pernitiosum aeternum ac inevitabile Orbis Christiani detrimentum opprimere nititur, paterno oculo respicere, clementi gratia favore ac defendere non fuisset dedignata.” Uo. 70-71. 81 „His subtexui talem provisionem pro miseris illis militibus non tantum utilem, sed necessariam fore vel ex eo etiam, quod casu quo aliquis inimicus inopinate contra Suam Majestatem insurgere, aut (prout communis erat fama) ipse etiam Turea vi et potentia mediante per Confinia Croatiae et Dalmatiae prorumpere, Venetosque inimice adoriri intentaret, proculdubio eos in illo casu non modicum utilitatis Suae Majestati totique Christianitati, et vel maxime partibus Italiaae allaturos.” Uo. 69-70. 82 Minderre lásd az összeesküvés fentebb idézett irodalmát (15-16. j.), illetve különösen Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok... i. m. 83 „II monsignore vescovo di Samandria asieme con F illustrissimo signor conte Lipai nepote del Monsignore arcivescovo di Ostrogonia sene partono verso Roma perció è parso a női humillmente supplicare la santità sua di esserli nelle lor ocorenzze favorevole et benignio dei favore”. Eredeti levele VII. Sándorhoz, Buccari, 1665. október 6. AAV Segr. Stato, Principi, vol. 88, fol. 293r-v; Rendkívül beszédes, hogy semmiféle állami közreműködésről nem tudunk Pongrácz útjával kapcsolatban, miként az is, hogy a főpap jelentése Róttál János titkos tanácsos iratai között maradt ránk. A rendkívüli követjárás ugyanis Zrínyi Péternek köszönhetően részben lelepleződött a császári udvarban. A püspök Sopronnál akarva-akaratlan az új bánhoz csatlakozva utazott az Adriáig. Zrínyi egyfelől azzal bízta meg, hogy közvetítse hódolatát mint újonnan kinevezett horvát bánnak a pápa felé, s kérje gondoskodó oltalmát Horvátország és a környező területek számára.80 Másfelől pedig pénztámogatást igényelt a főpap útján az általa tartott horvát végvári katonaság fizetésére, hogy akár a törökök, akár bárki más ellenében az uralkodó védelmére siethessen. Utóbbi pontos megfogalmazása („arra az esetre, ha valamely ellenség váratlanul Őfelsége ellen felkelni... merészelne”) mármár a pimaszsággal határos.81 Hiszen éppen ő maga volt az, aki ilyesmit tervezett, és e célból szövögette francia kapcsolatait, tőlük is pénzt követelve. Párizstól már nyíltan I. Lipót ellen kívánt segélyhez jutni ekkoriban.82 A bán 1665. október elején Buccariban adott ajánlólevelet Pongrácznak és az ifjú Lippaynak, valamint külön iratban megbízást a püspöknek „bizonyos ügyei” elintézésére.83 Ez az ajánlás - a Barberini bíborosnak szóló levél mellett - a prímási 64
