Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)

Magyarországi főegyházmegyei méltóságok

Habsburg-dinasztia ugyanakkor még bővelkedett férfitagokban. Választani pedig csakis közülük lehetett. A szabad királyválasztáshoz kitartóan ragaszkodó magyar rendek tudniillik már az 1547. évi 5. törvénycikkelyben, ha nem is túl ünnepélyes formában, de elismerték I. Ferdinánd utódaira nézve az öröklés jogát,64

amit királyválasztásnak kellett megerősíteni, illetve egyértelmű örökös híján eldöntenie, mint például 1618-ban. Ez az egyenesági, törvényes fiúutódokra általában már szinte az összes késő középkori rendi választómonarchiában érvényes volt. 1665- ben azonban gyakorlatilag azzal a valós eséllyel lehetett számolni, hogy férfiágon hamarosan kihal a Habsburg-ház.

64 „Mert, miután az ország Rendei és Karai magukat nemcsak Őfelsége, hanem örökösei uralmának és hatalmának is örök időkre alávetették az összes rendek és karok annak, ha Magyarországban marad, nem kisebb hűséggel, ragaszkodással és tisztelettel fognak engedelmeskedni, mint magának Őfelsége személyének. ”

65 Vö. Acta coniurationem... 56. (n. Ixx.); Magyarország történeti kronológiája, II... 787-788.; Szemléletes a posteriori

bizonyítékként

a rendes rendi gyűlések alkalmainak felhasználására a szervezkedéshez az 1667. márciusi besztercebányai gyűlés (nádori törvénykezési ülésszak) szolgál. Vö. például Benczédi: A Wesselényi-féle... 612. - A végül csak 1683-ban összeülő diéta összehívása, elmaradása változó okok és indokok mentén a szervezkedés időszakának vezérmotívuma, miként ezt többek között Gremonville-től, Giovanni

Chiaromannitól,

illetve Bársony Györgytől is megtudhatjuk. Acta coniurationem... 107. (n. cxlv.) és passim;

Óváry:

i. m. 251. (n. 1573.) 258. (n. 1612.), 260-261. (1628. és 1633.), 257. (n. 1607.).

66 Szabó András Péter: Esterházy Pál nádor néhány erdélyi vonatkozású iratmásolata. Ismeretlen források az 1658-1659. esztendők történetéhez. Lymbus, 2008. 63-92., 81. - Az 1690-es években a birodalmi konfesszionális egyensúly megtartása érdekében, kifejezetten katolikus motivációjú opcióként vetődött fel. Mihalik Béla Vilmos: A Szentszék és a magyar választó fejedelemség gondolata a 17. századvégén. Történelmi Szemle, 2016. 3. sz. 383-408., 401-405.

67 Mivel jelentősége miatt külön közleményt igényel kifejtése, itt csak utalásszerűén említjük meg, hogy a Spinola-jelentésben foglaltaknak köszönhetően, konkrétan a fentiek alapján közelebbi Szelepchény titkos tárgyalása Giulio

Spinola nunciussal 1665

késő őszén tehát az adott bel- és külpolitikai, legfőképpen pedig dinasztikus viszonyok között sok szempontból indokolt volt. Giulio

Spinola tömör,

lényegre törő, ugyanakkor nagyon pontos jelentéséből az is nyilvánvaló, hogy - miként már többször utaltunk rá - nem pusztán a kancellár magánakciójáról volt szó, hanem a főurak és főpapok csoportjának nézetét képviselte. A jelentésben szereplő gyűlésekre, említettük már, valóban sor került 1665 őszén, jórészt Felső-Magyarországon, és leginkább egy összehívandó diéta előzményeként.65

A nunciusi dispacciónak köszönhetően ezek konkrét tematikájába is bepillantást nyerhetünk. Megállapíthatjuk azt is, hogy - továbbra is egy esetleges királyválasztás kereteiben gondolkodva - a Szent Római Birodalomba történő inkorporálódás, vagyis a magyar választófejedelemség ideája nemcsak Nádasdy Ferenc nehezen kivitelezhető elképzelése volt,66

hanem megragadható politikai szándékként létezett a korszakban. Voltaképpen a nunciusi jelentésben 1665 végén megjelenő elképzelés arról, hogy az ország tagozódjon be a Birodalomba, adatolhatóan Nádasdy Ferenc országbíróhoz és/acüojához köthető.67

Vele szemben az egyházi rend Róma bevonásával igyekezett meghatározni 60