Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke Spinola nuncius cseppet sem súlytalan figyelmeztetései nem ingatták meg Szelepchényt, akinek a tényleges kivitelezésre is pontos elképzelése volt: „Ám ez nem tántorította el a viszontválasztól [- folytatta jelentését a pápa követe], miszerint jól megfontolta, és hogy ez alkalommal a Szentszék nem gondolhatna egy ilyen távoli országának tényleges bekebelezésére, mivel a környező hatalmas uralkodók mohósága miatt azt nehéz lenne megtartania. Ezért igyekezetük arra irányul, hogy élővé tegyék azt az alárendeltséget, amellyel Magyarország és Erdély a pápa felé tartozik. A Szentatya tudniillik az ország uralkodójának törvényes invesztitúrája által - akit ő nyilvánítana méltónak arra, hogy hasznos uralmat gyakoroljon a rendek felett - egy megegyezés szerinti illő adó formájában élvezhetné mindazon tiszteletet és engedelmességet, amelyet a kancellár közvetítésével ez a legszentebb neve iránt tiszteletteljes és készséges nép tanúsítana számára" - ismerhetjük meg a kalocsai érsek, magyar udvari kancellár álláspontját a pápa követének tolmácsolásában.21 21 Az 1665. november 28-án titkosított, majd Rómában december 17-én dekódolt, olasz nyelven írt jelentésének közlését lásd a tanulmány végén. A fordítás a sajátunk, részleteket közöltünk már belőle: Szürke eminenciások a magyar történelemben. Szerk. Szentpétery József. Budapest, 2003,69. 22 A Szilveszter-bullára legújabban, a korábbi irodalommal: Tóth Gergely: Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16-18. század). Budapest, 2016, 19-26.; illetve Uő: Politika, történelem, múltszemlélet három 17. századi kanonok műveiben. In: Katolikus egyházi társadalom a Magyar Királyságban a 17. században. Szerk. Varga Szabolcs - Vértesi Lázár. Pécs, 2018 /Pécsi Egyháztörténeti Műhely 3./, 297-314., 311-312. A szerző utóbbi (61. j.) helyen éles szemmel felfigyelt egy jegyzetbeli utalásomra, melyben megnevezem azt a püspököt, akire lassan már több mint két évtizede, szinte vatikáni kutatásaim kezdetétől gyanakszom, mint a bulla hamisítójára, és ez a gyanú időközben tovább erősödött. Erős sejtésem kifejtése, igazolása azonban tanulmányként nem, hanem csak (kis)monografikus formában, az 1630-1640-es évek szentszéki-magyar kapcsolatok számos aspektusának figyelembevételével lehetséges. Az előkészített anyag rendszerezése, ellenőrzése, kompletálása és feldolgozása a Fraknói Kutatócsoport következő (2022-2027) pályázati ciklus egyik projektje lesz. b) A jelentés értelmezési keretei Ügy véljük, nem felesleges szó szerinti fordításban idézni a Rómába küldött sifrírozott jelentést. Giulio Spinola nuncius tudósítása ugyanis egyenesen szenzációs. Egyrészt a korábbi episzkopalista és állhatatosan gyakorolt államegyházi meggyőződés tökéletes antitézise: a középkori gregoriánus felfogás és a „Szilveszter-bulla” kurialista értelmezése jelenik meg benne, mely vélhetően a horvát mintát alapul véve a Magyar Királyságot is pápai hűbérnek tekintette.22 Másrészt azt bizonyítja, hogy az egyházi elit a magyar politikai közgondolkodás önálló alanyaként a végletekig igyekezett kihasználni azt a lehetőséget, hogy a katolicizmus központja önálló állami entitással rendelkezik. És korántsem egy egyszerű gondolatkísérletről, esti magányos elmélkedések, avagy vacsoraasztalnál szőtt tervezgetések papírra vetéséről beszélhetünk. Szelepchény a tervet a püspöki irányítás alatt álló várak és katonaság 45
