Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Közép-Európa és Magyarország Párizsból nézve (Garadnai Zoltán: Franciaország és a keleti biztonság François Mitterrand elnöksége alatt. A magyar-francia kapcsolatok története, 1981-1995) Gazdag Ferenc
Irodalom Kelet-Európa vonatkozásában, hogy miként lehetne elősegíteni ezen országok önálló politikai fejlődését. Ez ugyanaz a kérdés volt, mint amelyre két évtizeddel korábban de Gaulle is megpróbált választ keresni. Az első elnöki ciklus idején az enyhülés rövid időszakát a kelet-nyugati feszültség növekedése váltotta fel, sőt az 1980-as évek elejére többen a mini-hidegháború kifejezést használják. Mitterrand a kelet-nyugati kapcsolatok megromlásának okait elsősorban a szovjet expanzionizmusban (Afganisztán) és a szovjetek által gerjesztett fegyverkezésben látta. Elnöki ciklusának első fele a mélypontot jelentette a francia-szovjet kapcsolatokban, és 1985-ig, Gorbacsov hatalomra kerüléséig kellett várni, amíg a francia keleti politika újból az enyhülés irányába fordult. A nyolcvanas évek végén a keleti politika célja Párizsban az volt, hogy túllépjen az európai nemzeteket megosztó ún. „jaltai rendszeren”, és Európa államai megtalálják az egymás közötti együttműködés útjait. Ügy látták, a megerősítendő együttműködéssel Európa elkerülheti a veszélyt, hogy visszatérjen az első világháború előtti időszakhoz, amikor is a nemzetállamok nacionalizmusának megerősödése világháborúk kirobbanásához vezetett. Azt pontosan tudták Párizsban, hogy az enyhülési folyamatot veszélyeztető hidegháborús konfliktus kiéleződése alapvetően a francia gazdasági és politikai érdekek ellen hat. A szocialista világ összeomlása emiatt okozott értelmezési zavarokat Párizsban. Ugyanis nemcsak azt látták, hogy a kilencvenes évek elején a rendszerváltozások a nacionalizmus zászlaja alatt történnek, hanem a francia geopolitika alapkérdése, Németország Európához való viszonya, és ezáltal Európa jövője válik kérdésessé. Mitterrand a nyolcvanas évek második felétől már számolt a német egyesülés lehetőségével, illetve azzal, hogy egy új európai biztonsági és együttműködési rendszert kell kiépíteni, amelyben Franciaországnak is meg kell találnia a helyét, és amelyet elsődlegesen a francia érdekek alapján kellene megformálni. A bölcsész habitussal rendelkező filozófuselnök tisztában volt a történelemmel, a történelmi tapasztalatok politikájának meghatározó elemét képezték, és a hagyományos német érdekszférában Franciaország szövetségi rendszerének kiépítését, illetve megerősítését tartotta alapvető fontosságúnak. Nagy-Britanniához hasonlóan a németek túlzott önállóságát nem tartotta kívánatosnak. Németország megosztottságának fenntartása Párizs alapvető stratégiai érdeke volt, mivel ezen keresztül tudta megtartani nyugat-európai vezető pozícióját és befolyását, a NATO-ban játszott sajátos és különleges szerepét, az európai integráció folyamatában betöltött vezető státust, a francia-szovjet különleges kapcsolatokat, valamint a kelet-európai államokkal kialakított együttműködést. 1988-1989 folyamán az európai status quo hirtelen megváltozott, és Franciaországnak alkalmazkodnia kellett az új helyzethez, amivel párhuzamosan a kezdeményező szerepet is meg kellett őriznie. 1989-1990 után Kelet- és Közép- Európa vonatkozásában a mitterrandi politika célja az volt, hogy elkerülje a térség teljes széthullását és a nemzetállami nacionalizmusok újraéledését. Ebben a francia politika érdekei megegyeztek a gorbacsovi „közös európai ház” elképzelésével, és 344
