Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Közép-Európa és Magyarország Párizsból nézve (Garadnai Zoltán: Franciaország és a keleti biztonság François Mitterrand elnöksége alatt. A magyar-francia kapcsolatok története, 1981-1995) Gazdag Ferenc
Irodalom ez a politika az európai együttműködés páneurópai keretek (Európai Konföderáció terve) közötti kialakításában öltött testet az 1989 és 1991 közötti időszakban. A szerző munkájának talán legnagyobb érdeme, hogy a külügyminisztériumi levéltári iratok mellett a francia elnöki levéltárban is kutatott. Ez elsősorban amiatt fontos, mert a francia alkotmányos rendszerben az elnök meghatározó szerepet játszik a kül- és védelempolitika terén {domaine réservé). Mitterrand elnök döntéseit a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején számos kritika érte, az elnököt ellentmondásosnak, érthetetlennek, tétovázónak és túlzottan óvatosnak tartották. A bírálatok jobbára jogosak, még ha figyelembe vesszük azokat a történeti-geopolitikai tapasztalatokat is, amelyek a francia politikát a kelet-közép-európai és keleteurópai térség irányába meghatározták. A hidegháború befejeződésének időszaka gyorsan változó és kiszámíthatatlan helyzeteket teremtett, és Mitterrandnak úgy kellett kijelölnie a francia külpolitika céljait, hogy teljesen nyilvánvaló volt: a hidegháború megosztottsága kedvező geopolitikai konstellációt jelentett Franciaországnak. Azaz a hidegháború vége nemzetközi politikai veszteségekkel fog járni. A francia elnök egy bonyolult és kiszámíthatatlan nemzetközi helyzetben próbált külpolitikai vezérfonalat találni, és kísérelt meg kiépíteni egy stabil európai rendszert, természetesen mindezt a francia külpolitikai érdekek alapján, a francia pozíciók és Franciaország vezető szerepének megőrzése érdekében. Garadnai Zoltán kötete megkerülhetetlen lesz a modern kori Franciaország történetével, és különösen a francia keleti politika problémáival foglakozók számára. A könyv világos szerkezeti felosztást követ: az egyes fejezetekben az általános nemzetközi helyzetből kiindulva mutatja be a francia külpolitikát, majd a francia-szovjet kapcsolatok elemzése, illetve a közép-európai és a balkáni régió, 1991 után pedig a Baltikum államaival kialakított kapcsolatok következnek. Jogos az olvasó impressziója: a szerző logikusan, nagy forrásismereti tapasztalattal és módszertani ismeretekkel készítette el monográfiáját. Örömteli módon egy relációval bővült a megírandó magyar külpolitikatörténet hátterét képező szakmonográfiák száma. Gazdag Ferenc 345
