Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - „Mind a budapesti, mind a bukaresti kormány reakciós, ezért nem elfogadható, hogy ez az igazságtalanság egy másikkal helyettesítődjön”. Magyar baloldaliak útkeresése a Román Királyságban (Főcze János: A MADOSZ. Baloldali magyar történet a Román Királyságban, 1934-1944) Kovács Szabolcs
Irodalom jelöltek alulmaradtak az OMP helyi jelöltjeivel szemben. A párt azonban még jóformán fel sem dolgozhatta a választások tapasztalatait, amikor is II. Károly király 1938 februárjában bevezette a királyi diktatúrát és feloszlatta a romániai pártokat. így - legalábbis legális pártként - a MADOSZ rövid története is véget ért ekkor. Az a tény azonban, hogy a MADOSZ legális pártként nem szerveződhetett tovább, nem gátolta meg a szervezet vezetőit a munkában. A MADOSZ megalakításában résztvevő értelmiségi csoportosulás továbbra is megpróbált alternatívát kínálni a romániai magyarság számára, megkísérelte meghatározni saját szerepét a romániai magyarság érdekképviseletét ellátni hivatott Magyar Népközösséggel szemben. Mindeközben - részben a KRP vezetőségének utasítására - továbbra is agitált a trianoni határok revíziója ellen. Főcze az eseménytörténet mellett ebben az egységben részletesen bemutatja a MADOSZ-osok eszmei kapcsolódását a magyarországi népi mozgalomhoz, majd kitér a Féja Gézával kialakult konfliktusra, és részletesen leírja azt is, hogy ezalatt a szervezet alapítói közül Balogh Edgár és Bányai László a „dunavölgyi népek” egymásrautaltságának téziseiről értekeztek a náci Németország által képviselt háborús fenyegetéssel szemben. A következő rész a háborút közvetlenül megelőző időszakot foglalja magában: az egykori MADOSZ vezetői azonban ekkor már jobbára csak sodródtak az eseményekkel, mintsem annak alakítói lettek volna. A második bécsi döntés már kész tények elé állította az egykori madoszistákat, akik elsődlegesen a KRP főtitkárságának útmutatásai szerint cselekedtek. Az utolsó nagy egységben Főcze az egykor MADOSZ-tag kommunisták észak- és dél-erdélyi kálváriáját járja körül a második világháború időszakában (1940- 1944). Bár felmerülhet a kérdés, hogy mennyiben van ennek a fejezetnek létjogosultsága, tekintve, hogy a MADOSZ már 1938 óta nem létezik, a recenzens szerint e nélkül az egység nélkül valószínűleg csonka maradt volna a történet. A második világháború alatti időszak bemutatásának jelentős újdonságértéke is van, amennyiben a magyar és román hatóságok háború alatti antikommunista nyomozásainak erdélyi vetületeivel még csak nagyon elvétve foglalkozott a két ország történetírása. Mindez a recenzenst a téma továbbgondolására is inspirálta: célszerű lenne részletesebben is feldolgozni a magyarországi és romániai bíróságok előtt a második világháború idején lefolytatott kommunistaellenes bírósági eljárásokat, annál is inkább, mert az akkori meghurcolások 1945-öt követően nagy szerepet kapnak az egyes személyek körül kiépített pártállami kultuszban. Összességében Főcze János elemzésének nagy érdeme, hogy a MADOSZ-t nem csak a KRP egyik tömegszervezetének szerepében láttatja, hanem megkísérli egy ennél jóval szélesebb kontextusban elhelyezni. Kétségtelen, hogy a MADOSZ sajátos színfoltja a két világháború közötti Erdély történetének; nem csak a szervezet, hanem az annak létrehozásában, majd fenntartásában résztvevő egyéni életutak is meghatározóak. Bár részben talán tekinthető egy generációs csoportosulás kitörési kísérletének is (igaz, ezt Főcze nem jelenti ki egyértelműen), tény, hogy nem alulról jövő kezdeményezés volt, hiszen a szervezet létrehozásának gondolata a 331
