Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - „Mind a budapesti, mind a bukaresti kormány reakciós, ezért nem elfogadható, hogy ez az igazságtalanság egy másikkal helyettesítődjön”. Magyar baloldaliak útkeresése a Román Királyságban (Főcze János: A MADOSZ. Baloldali magyar történet a Román Királyságban, 1934-1944) Kovács Szabolcs
Irodalom kétségtelenül hiánypótló munka. Bár a két világháború közötti illegális kommunista mozgalom története viszonylag feldolgozottnak tekinthető,1 a mozgalom magyar vonatkozásaival viszonylag kevesen foglalkoztak. Ez azért is komoly hiányosság, mert jól tudjuk: a KRP tagságának ekkor jelentős hányada a magyar kisebbség soraiból került ki.2 Könyve bevezetőjében Főcze számbaveszi a MADOSZ történetét érintő szakirodalmat: az 1989 előtti és utáni műveket, az érintettek (Bányai László, Gáli Ernő) reflexív írásait, továbbá a párttörténeti, majd az 1990 utáni tudományos munkákat. Kiemeli, hogy 1990 után a magyar történészek közül többen, így például Bárdi Nándor, György Béla, Horváth Sz. Ferenc, Lakatos Artur, Lönhárt Tamás, Nagy Mihály Zoltán, Ölti Ágoston foglalkoztak érintőlegesen a témával, míg román részről csak elvétve jelenik meg a MADOSZ, jobbára tendenciózus beállításban. 1 Részben érintette a korszakot Vladimir Tismâneanu a romániai államszocialista rendszerről írt összefoglaló munkájában: Vladimir Tismâneanu: Stalinism pentru eternitate. Bucuresti, 2014. Behatóbban foglalkozott a KRP történetével Cristina Diac a Zorii comunismului in Románia. Stefan Foris, un destin neterminat (2014) című könyvében, melynek főhőse Fóris István, a KRP 1940-1944 közötti főtitkára. Diac munkája nem tekinthető lineáris életrajznak, mivel a szerző Fóris példáján keresztül a teljes kommunista mozgalom történetével foglalkozik. Ide sorolható még Stefan Bosomitu Miron Constantinescuról írt életrajza (Stefan Bosomitu: Miron Constantinescu. O biografie. Bucuresti, 2014), melyben a később fontos pozíciókat betöltő kommunista politikus életrajza mellett a könyv szerzője a kommunista mozgalom korabeli vonatkozásait is feltárta. 2 Egy 1933-as statisztika szerint a párt tagságának 26,4%-a származott a magyar kisebbség soraiból. Ez különösen magas arányszám, ha figyelembe vesszük, hogy az 1930-as népszámlálás adatai szerint az ország összlakosságának mindössze 7,9%-a volt magyar. Az adatokat közli Novák Csaba Zoltán: Magyarok a Román Kommunista Pártban, 1944-1948. Pro Minoritáié, 2006. Tél, 66. A szerző főként elsődleges, levéltári forrásokat használ fel, melyek elemzése - a kommunista párt 1989 előtti történetének misztifikációjából fakadóan - fokozott körültekintést igényelt. A levéltári források gerincét a bukaresti Központi Történeti Levéltárban őrzött iratanyag képezte. Ezt egészítették ki magyarországi levéltári források (elsősorban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának iratai) és személyi hagyatékok: Bányai László, Demeter János, Méliusz József, Jordáky Lajos iratai, melyeket Budapestről, Kolozsvárról és Csíkszeredából gyűjtött be a szerző. A levéltári forrásanyagot kiegészíti a korabeli sajtó és az érintett személyek visszaemlékezéseinek bőséges szemlézése. A MADOSZ történetét vizsgálva Főcze a pozitivista leíró módszer helyett a szervezet tevékenységét több nagy kérdés köré felépítve elemzi. A kérdések egy része általánosabb típusú (Egy jó kommunista lehet jó erdélyi magyar is? Az alapítók milyen utat jártak be mielőtt oda kerültek?), ugyanakkor több nagyobb csoportot is el lehet elkülöníteni. Az első csoportba tartozó kérdések egy része faktológiai jellegű: mikortól, meddig, kinek a vezetésével működött a szervezet? Miben volt más a többi kommunista fedőszervhez képest? Milyen megállapításokat lehet tenni a MADOSZ-t alapító értelmiségiek csoportját egységben vizsgálva? Egy másik nagy 328
