Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - „Mind a budapesti, mind a bukaresti kormány reakciós, ezért nem elfogadható, hogy ez az igazságtalanság egy másikkal helyettesítődjön”. Magyar baloldaliak útkeresése a Román Királyságban (Főcze János: A MADOSZ. Baloldali magyar történet a Román Királyságban, 1934-1944) Kovács Szabolcs
Irodalom kérdéscsoportot politika- és eszmetörténeti irányból lehet megközelíteni: milyen romániai, nemzetközi és társadalmi viszonyrendszerbe ágyazódott be a szervezet? Milyen eszmei hatásokra épülve alakult ki a párt ideológiája? A kardinális kérdés az, hogy a MADOSZ mint politikai projekt mennyiben tekinthető egy generációs csoportosulás kitörési igyekezetének a kisebbségi alávetettség állapotából, és milyen mértékben volt a Komintern beavatkozási kísérlete a romániai magyarság belső ügyeibe. Végül pedig a szerző megkísérli elhelyezni a szervezetet a tágabban vett kontextusban, és felteszi a kérdést: hol van a MADOSZ helye a romániai magyar baloldali hagyományban, valamint Erdély 20. századi történetében? Főcze a MADOSZ történetét korszakolva három nagy időszakot különít el: az első a nemzeti-forradalmi MADOSZ időszaka, a második a népfrontos szakasz (a két periódust Bányai László főtitkári kinevezése választja el egymástól), míg a harmadik a Molotov-Ribbentrop-paktum megkötését követő időszak, amikor a MADOSZ - a királyi diktatúra bevezetése következtében - nem pártként, hanem csak mozgalomként létezett. A könyv a második világháború utáni fordulattal és a MADOSZ Magyar Népi Szövetséggé alakulásával zárul. A munka szerkezetileg kilenc nagy fejezetre és több alfejezetre oszlik. Szerzője az első nagy egységben keretbe helyezi a témát, röviden bemutatva egyrészt a két világháború közötti időszak romániai belpolitikai életét, másrészt a magyar etnikai pártok kiépülését, és - ami a téma szempontjából kétségtelenül a legfontosabb - felvázolja a baloldali mozgalmak szerveződését Erdélyben. Ennek során kitér a szociáldemokraták és a későbbi kommunista mozgalom közötti szakításra is, ami 1921-ben következett be. Főcze ebben a fejezetben párhuzamba állítva mutatja be a Romániai Szociáldemokrata Párt és a KRP szerveződését, a nemzetiségi kérdéshez való viszonyulásukat. Nem hallgatja el, hogy a KRP - részben abból az okból kifolyólag, hogy egyfajta „politikai szektaként” működött Moszkva irányítása alatt, részben pedig az 1924-es betiltása miatt - jóval súlytalanabb volt, mint a szociáldemokrata párt, amelyet pedig eleinte szintén súlyosan érintett az 1921-es szakadás. Lényeges megállapítás, hogy az impériumváltás tapasztalatai és az 1921-es „szkizma” hosszú távon is meghatározónak bizonyultak mindkét baloldali tömörülés fejlődése szempontjából. A könyvet egységes egészként vizsgálva, a recenzensnek kezdetben volt egy olyan megérzése, miszerint e fejezet szerkezetileg némileg „kilóg” a kötetből, és egy különálló tanulmányt képez az egyébként egységes munkán belül. Ennek ellenére, összességében ez a rész is fontos eleme a könyvnek. A második nagy egységben a nemzeti-forradalmi MADOSZ születéséhez vezető útról olvashatunk. A recenzens meglátása szerint ez az a fejezet, ahol a szerző igazán elhelyezi a létrejövő MADOSZ-t térben és időben: ismerteti egyrészt az 1930-as évek kommunista diákszervezkedéseit, másrészt az Országos Magyar Párttal (OMP) szemben kialakuló ellenzéki mozgalmat, amely az Országos Magyar Párt Ellenzéke néven szerveződött párttá. A fejezet kiemelten fontos része az, amikor Főcze a MADOSZ megalapításához vezető utat az abban résztvevő értelmiségiek felől vizsgálja, akiknek korábbi életútjukról kisebb biográfiákat közöl, 329
