Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Kapiller Imre emlékkönyv (Kapiller Imre emlékkönyv. Szerk. Horváth Zita - Miklós Dániel - Mikó Zsuzsanna - Németh László Sándor) Erdész Ádám
Irodalom tanulmányok, disszertációk, könyvek sorát, amelyeknek ugyan nem ö volt a szerzője, de az ötletet és gyakran a forrásokat hozzá ö adta.” (7.) Hasonló gondolatokat olvashatunk Halmos Károly írásának bevezetőjében, Sasfi Csaba pedig a még Benda Gyula által kezdett Keszthely-kutatásokban játszott szerepére hívta fel a figyelmet. „Kapiller Imre a keszthelyi monografikus kutatások kulcsszereplője volt: számtalan izgalmas és fontos iratra hívta fel e kutatás résztvevőinek figyelmét a Zala Megyei Levéltár anyagában.” (214.) Az idézett sorokból kicsendülő tisztelet magától értetődővé teszi, hogy Kapiller Imrét barátai és közeli kollégái 65. születésnapján egy ünnepi tanulmánykötettel akarták köszönteni. Sajnos a sors áthúzta a tervet, és a készülő kötetből emlékkönyv lett. Sokan és méltó írásokkal fejezték ki a Kapiller Imre iránti tiszteletüket: 29 szerző 28 írást adott a kötetbe. Az emlékkönyv Kapiller Imre tudományos és ismeretterjesztő munkáinak bibliográfiájával zárul. A szerkesztés munkáját Horváth Zita, Miklós Dániel, Mikó Zsuzsanna és Németh László Sándor végezte. A szaktanulmányok előtt Á. Varga László és Feiszt György tollából egy különös írást olvashatunk, amelynek címe Imre mint pásztor. A rövid, személyiségjegyeket is felvillantó esszé szerzői azt mesélik el, hogy Kapiller Imre miként lett a szombathelyi székesegyház Pásztorok imádása című képén szereplő egyik figura modellje. Az Imréről mintázott pásztor kissé kilóg az örömöt sugárzó forgatagból. „Elgondolkodó, kételkedő, kicsit kívülálló személyt látunk oldalt a félhomályban. Nem vesz részt a naiv-boldog találkozásban.” (10.) A művész - Kisléghi Nagy Ádám - alighanem személyiségének egyik lényegi vonását örökítette meg a képen. A szubjektív mozzanatok felvillantása után a szerzők ábécé sorrendjében sorakoznak a tanulmányok és forrásközlések. Bariska István, Béres Katalin, Dominkovits Péter, Feiszt György, Gyáni Gábor, Gyimesi Endre, Halász Imre, Halmos Károly, Tamás Máté, Horváth József, Hudi József, Kiss Gábor, Kiss Zsuzsanna, Kövér György, Kulcsár, Bálint, Kurucz György, Mikó Zsuzsanna, Molnár András, Müller Róbert, Németh László Sándor, Paksy Zoltán, Sasfi Csaba, Schmelzer-Pohánka Éva, Szabó Csaba, Tar Ferenc, Tilcsik György és Tóth Péter adott írást az emlékkönyvbe. A tanulmányok nagy többsége gondosan feltárt levéltári forrásokon alapuló, kerek „kis” történet. Szépen szerkesztett, primer forrásokra alapozott mikrotörténeti munkák, amilyenekkel egy, a levéltári anyagot jól ismerő megyei levéltáros emléke előtt lehet tisztelegni. Például Bariska István a 16-17. századi iratokból imponáló biztonsággal összeszedett információmozaikokból egy kőszegi hadiszállító karrierjének történetét rakta ki. Béres Katalin főként narratív források elemzésével a Zala megyei Pusztaszentlászló kiegyezés idején játszott szerepét mutatta be. Ugyanis ebben a faluban élt Deák Ferenc sógora, s a politikus a kiegyezés előkészítése idején is itt töltötte a nyarakat, aminek következményeként a kis falu - a nevezetes látogatóknak és az ott folyó tárgyalásoknak köszönhetően - rövid időre az országos politika térképére is felkerült. Horváth József három türjei végrendelettel hozta közelebb a 17. századi testamentumokból megismerhető falusi világot. 320
