Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Kapiller Imre emlékkönyv (Kapiller Imre emlékkönyv. Szerk. Horváth Zita - Miklós Dániel - Mikó Zsuzsanna - Németh László Sándor) Erdész Ádám
Irodalom Molnár András tanulmányából megtudhatjuk, hogy egy pánszláv térkép milyen felbolydulást váltott ki az 1840-es években a Zala megyei rendekből. Kiss Zsuzsanna aprólékos tényfeltáró kutatása a Zala megyei egyesületek abszolutizmuskori történetét mutatta be, egy igen jól áttekinthető egyesületi kataszterrel kiegészítve. Tilcsik György egy 1821-es leírás segítségével a zalaapáti bencés apátság történetének érdekes mozaikjait villantotta fel. A tanulmányok között zalai tárgyú forrásközléseket is találunk, Dominkovits Péter Holub József és Házi Jenő levelezését közölte, Tóth Péter pedig Zala megye hatóságának 1520. évi kiadványait. A nagyobbrészt Zala megyéhez kötődő mikrotörténeti írások között szinte fehér hollónak számítanak az országos történeti tematikát választó tanulmányok. Ilyen például Gyáni Gábor írása. Ö egy 1981-es amerikai kötet teoretikus megállapításból kiindulva - azzal vitázva - a magyar arisztokrácia Trianon utáni politikai, gazdasági és társadalmi szerepét vizsgálta, s minden területen e réteg súlyának csökkenését regisztrálta. Paksy Zoltán politikatörténeti hátteret is megrajzoló tanulmányában a megyei közigazgatás demokratikusabb irányba fordítását célzó 1920-as közigazgatási reformterv tartalmát és a terv kudarcának okait vizsgálta. Noha imitt-amott kétségtelenül méltánytalan, a szerzők névsora után nem szeretném az írások tartalmát is felsorolni, inkább néhány, a tanulmányok olvasása után támadt kérdést veszek sorra. A korrekten megírt „kis történetek” között vannak kimondottan érdekes, töprengésre késztető írások. Mitől válik egy mikrotörténeti kutatás érdekessé? Az egyik legfontosabb tényező az írás szerkezete és dramaturgiája. Mikó Zsuzsanna Solymos László Szilveszter ügye című tanulmányában egy életfogytiglani szabadságvesztéssel záruló 1951-es kőszegi diákszervezkedés történetét dolgozta fel. A több mint 600 oldalas vizsgálati dosszié elemzése során a szerző a fontos eseményeket logikus - és lendületes - dramaturgiai rendben állította elénk, világossá téve, hogy egy igazán formát sem öltött diáktervezgetésből a vizsgálatok során hogyan kreáltak külföldi kapcsolatokkal rendelkező fegyveres összeesküvést, amelynek élén ráadásul egy, a kőszegi plébánián segédlelkészként dolgozó volt bencés szerzetes állt. Azaz az ügy a „klerikális reakció” elleni harci eszközzé vált. A történet kronologikus gördítése során felvillantott újabb és újabb források rendre addig ismeretlen részleteket tesznek láthatóvá, olykor új látószöget is megnyitnak. így válik láthatóvá, hogy az ÁVH miként tette kulcsfigurává a legmegdolgozhatóbb diákot, hogyan tolták középpontba a volt szerzetest, s az elítélt szereplők mellett miként fűzték ügynökként a szolgálatok kötelékébe a megzsarolható szereplőket. Hasonlóan fontos a kerek, zárt szerkezet, amely az olvasónak az adott tematika teljes bemutatását ígéri. Hudi József Lepsény önkormányzata a 17. század utolsó harmadában cím alatt mutatta be a történeti Veszprémhez tartozó község önkormányzatát. Rövid községtörténet után a források áttekintése következik. A korabeli községi levéltár pusztulása miatt az egyházi jegyzőkönyvek adják az alapvető forrásbázist. Következik a falusi önkormányzat szervezetének, a lelkészválasztás rendjének, a lelkészek járandóságának bemutatása. A felekezeti szempontból homogén 321
