Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Műhely együttműködést;79 a két ország kapcsolatát jól mutatta, hogy a párizsi béketárgyalásokon a franciák a román álláspontot támogatták. A politikai-diplomácia együttműködés mellett a kulturális kapcsolatok is fellendültek. A franciák 1946-ban - először a háború után - francia könyvvásárt szerveztek, ahol kedvezménnyel lehetett francia könyveket vásárolni.80 79 DDF 1945. II. N° 284. Note du Département pour le Ministre. Roumanie. Paris, 29 octobre 1945, 696. 80 Schreiber: i. m. 36. 81 DDF 1945.1. N° 104. Note du Département concernant l’Europe centrale. Paris, 14 février 1945, 206. 82 Uo. N° 319. Note de la Direction d’Europe pour M. Chauvel. Paris, 4 mai 1945, 595. 83 Uo. N° 405. Note de la Direction d’Europe. La situation en Yougoslavie. Paris, 5 juin 1945, 737- 739. 84 DDF 1945. II. N° 104. Note de la Direction d’Europe. Les problèmes territoriaux en Europe orientale. Paris, 13 août 1945, 263. 85 DDF 1945. IL N° 98. Note du Département. Le problème de Trieste et les intérêts en cause. Paris, 9 août 1945, 251-253. 86 Draguljob Mihailovic (1893-1946): szerb származású tábornok, a csetnik mozgalom megalapítója. A háború után a kommunisták háborús bűncselekmények és kollaboráció vádjával letartóztatták, és 1946. július 17-én kivégezték. 87 Schreiber: i. m. 34-35. Jugoszláviával a kapcsolatok ellentmondásosan alakultak. A franciák elsősorban a szerbekkel építettek ki - még az első világháború időszakára visszanyúlóan - jó kapcsolatokat. 1945 elején francia részről katonai képviselőt küldtek, fontos volt az egykori francia hadifoglyok ügye; Párizs arra törekedett, hogy felvegyék a személyes kapcsolatot Titoval, és Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában újraindítsák a francia intézetek működését.81 Az újrakezdés kölcsönös szándékát mutatta, hogy a két kormány 1945. május 9-én megegyezett abban, miszerint követi szintről nagykövetire emelik a két ország kapcsolatát.82 Francia részről tisztában voltak az ország zavaros belpolitikai helyzetével, de azzal számoltak, hogy a hagyományos francia-szerb barátság alapján újra lehet építeni a két ország közötti együttműködést, elsősorban a gazdasági és a kulturális kapcsolatok területén, amiben a nagyköveti kapcsolatfelvétel fontos állomást jelentett. Jugoszláviát a legnyugatibb szláv országnak tekintették.83 Eltérően azonban a többi kelet-európai országtól, ahol a kapcsolatok elhidegülése 1947-ben kezdődött, ez a francia-jugoszláv kapcsolatokban már 1946-ban megtörtént. Ez egyrészt magyarázható a De Gaulle és Tito közötti ellenszenvvel, illetve azzal, hogy Trieszt kérdésében, amit Párizsban nagyon összetett problémaként értékeltek,84 a franciák nem támogatták a város Jugoszláviához való csatolását, és a rendezésre vonatkozó francia javaslatokat Belgrádban rendre visszautasították.85 Ugyanakkor De Gaulle sosem bocsátotta meg Titónak azt sem, hogy az kivégeztette Mihailovic tábornokot,86 a csetnik mozgalom vezetőjét, akit a francia elnök őszinte hazafinak tartott.87 296
