Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Charles de Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között megkötött francia-szovjet szerződés nem jelentheti az alapját. Ezzel De Gaulle is egyetértett, és szilárd megegyezést akar a szovjetekkel, amit Sztálin és Molotov megelégedéssel vett tudomásul.26 26 Uo. N° 200. Compte rendu de l’entretien du Général de Gaulle avec le Maréchal Stalin. (Le samedi 2 décembre à Kremlin.) 350-353. 27 Soutou: Le deuil de la puissance... 804., 806-807. 28 1946. január 12-én Prágában Benes elnök tájékoztattta Dejean nagykövetet a közte és Sztálin között még 1943 decemberében lezajlott beszélgetésről, és hangot adott véleményének, miszerint a szovjetek álláspontja nem változott Franciaország irányába az 1944. december 10-én megkötött szerződés ellenére. A csehszlovák elnök szerint Sztálin feltette neki a kérdést: „Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy Franciaország újra nagyhatalom legyen?” Benes erre mintegy 15 évet jósolt, de Sztálin kijelentette: „Azt hiszem, nekik negyven-ötven évük kell ahhoz.” Lásd DDF 1946. I. Bruxelles, 2003. N° 35. M. Dejean, Ambassadeur de France à Prague, à M. Bidault, Ministre des Affires Étrangères. Prague, 14 janvier 1946., 79-80. Francia részről úgy értékelték a moszkvai tárgyalásokat, hogy sikerült Franciaországot egyenrangú partnerré tenni, az európai hatalmak egyenrangú tagjává emelni. Ám De Gaulle elképzeléseivel ellentétben Sztálin sokkal kevésbé volt együttműködő arra vonatkozóan, hogy a franciákat meghívják a jaltai és potsdami konferenciára, ahol a szövetségesek a háború utáni rendezésről döntöttek. De Gaulle-nak egyedül csak azt sikerült elérnie - Churchill támogatásának köszönhetően -, hogy a franciák megszállási zónát kaptak Németországban.27 Franciaországot ugyanakkor meghívták, hogy legyen tagja a Potsdami Deklarációnak. A francia külügyminiszter is meghívót kapott a Külügyminiszterek Tanácsába, ahol a háború utáni békerendezésről döntöttek, de a franciák csak a német és az olasz ügyek rendezésében vehettek részt. Valójában Sztálin számára az 1944. december 10-én megkötött szerződés kevésbé bírt jelentőséggel, és a francia-szovjet kétoldalú kapcsolatok a megbeszélések pozitív hangulata ellenére a franciák elképzeléseivel ellentétben nehezebben alakultak.28 Franciaország és az európai változások. Francia-szovjet kapcsolatok (1945) A francia kormányzat egyébként is szűk mozgástere 1945-ben a szovjet hadsereg előrenyomulásával fokozatosan csökkent. Párizs a szovjet reláció mellett a csehszlovák és a lengyel emigráns kormányokkal tudott kapcsolatot építeni, de világossá vált számára, hogy a Szovjetunió jelenlétével komolyan számolni kell Európában. 1945 folyamán a Kelet-Európa és a Közel-Kelet felé irányuló szovjet politika aggasztotta Párizst, és a franciák egyre jobban kiábrándultak a szovjeteknek a németkérdésben megnyilvánuló politikája miatt. A szovjetek ugyanis sem a londoni konferencián, sem a kétoldalú tárgyalásokon nem támogatták a franciák Németországra vonatkozó elképzeléseit. Ebben a kérdésben Moszkva még Londonhoz és Washingtonhoz képest is elutasítóbb álláspontot képviselt, miközben Párizsban elfogadták a szovjetek igényeit a kelet-lengyelországi területekre és 287
