Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Műhely a balti államokra vonatkozóan.29 A francia nagykövet és Molotov 1945. november 6-i megbeszélésén a francia diplomata külön részletezte, hogy a Rajna- és a Ruhrvidék leválasztása Németországról nem csak a francia, hanem a szovjet érdekeket is szolgálja, de válasz helyett Molotov néma maradt.30 Ezzel párhuzamosan a Szovjetunió támogatását maguk mögött tudó Francia Kommunista Párt és De Gaulle közötti konfliktus is nyílttá vált, és végül ez is hozzájárult 1946 januárjában De Gaulle távozásához. 29 DDF 1945. II. N° 272. Note pour le Ministre, URSS, 663-667. 30 Uo. N° 295. Général Catroux, Ambassadeur de France à Moscou, à M. Bidault, Ministre des Affaires Étrangères. Moscou, 6 novembre 1945, 720-721. 31 DDF 1945.1. N° 104. 205. 32 Soutou: Le deuil de la puissance... 811.; DDF 1945. II. N° 197. Note du Département concernant l’Europe orientale. Paris, 14 février 1945, 507. 1945 elején a francia-szovjet kapcsolatok a politikai-diplomáciai érdekellentétek és nehézségek ellenére a menekültek, a hadifoglyok és a katonai együttműködés, illetve a kereskedelmi-kulturális élet területén zajlottak.31 Látván a szovjetfrancia kapcsolatokat megterhelő ellentéteket, De Gaulle igyekezett az eredeti elképzelésein változtatni, és a Sunday Timesban 1945. szeptember 10-én felelevenítette az 1943-ban már megfogalmazott, a „Nyugati Blokk”-ra, vagyis a nyugateurópai államok föderalista alapokon történő egyesülésére vonatkozó elképzeléseit. Beszédeiben nyíltan a nyugat-európai demokratikus országok és Nyugat-Németország egyesüléséről beszélt, ami egyszerre jelentett volna lehetőséget és keretet Németország ellenőrzésére, ugyanakkor ellensúlyt is jelentett volna a Szovjetunióval szemben. De Gaulle Soong Tse-ven-nel, a Kínai Köztársaság miniszterelnökével 1945. szeptember 19-én beszélt a moszkvai útjáról és a franciaszovjet szerződésről, megállapítva, hogy azóta sok minden történt. Kelet-Európára vonatkozóan úgy nyilatkozott, miszerint a térséget a Szovjetunió leigázta, és Franciaország keresi a módját annak, hogy Nyugat-Európában olyan érdekszövetséget hozzon létre, amely elsődlegesen a gazdasági együttműködésen alapul.32 Ezzel párhuzamosan a franciák a legnagyobb titokban katonai együttműködésről kezdtek tárgyalni az amerikaiakkal és az angolokkal, ami valójában már a későbbi Észak-Atlanti Szerződés (NATO) létrehozásának az előtörténetéhez tartozik. A francia geopolitika lehetővé tette volna, hogy az európai államok közötti együttműködés visszatérjen a klasszikus formáihoz. Ez az elképzelés egyszerre integrálta és ellenőrizte volna Németországot egy olyan föderalista alapokon működő európai rendszerben, amelynek középpontjában Franciaország helyezkedett (volna) el. Ez a rendszer ellensúlyt jelentett (volna) a Szovjetunió hegemóniájával szemben, amiben az amerikaiak is részt vettek (volna). Ehhez járult hozzá a francia megszállási zóna Németországban, illetve az állandó tagság az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsában. De Gaulle elképzelése szerint ezek a 288
