Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Műhely De Gaulle arra törekedett, hogy a három irányzat között egyensúlyt teremtsen, mivel azokat a „francia biztonság három szintjének” tartotta.16 Láthatjuk azonban, hogy a Németország jövőjére vonatkozó francia elképzelések fő vonala (vagyis a Németország megosztására és megbüntetésére vonatkozó elképzelések) finoman fogalmazva is nem vette figyelembe az angolszász és a szovjet érdekeket.17 De Gaulle tekintélyét és politikai tehetségét mutatja azonban, hogy a fentebb vázolt három irányvonalat közös nevezőre hozta. De Gaulle a francia diplomácia egyik fő irányvonalának a francia-szovjet kapcsolatok fejlesztését akarta, és a kelet-európai és balkáni országokkal kialakított kapcsolatok is ebben a kontextusban értelmezhetők. Az ezekhez az országokhoz való viszony azonban a francia-szovjet együttműködés kérdése alá rendelődött, mivel a franciák kénytelenek voltak elfogadni a szovjet hegemóniát. Párizsban így a kapcsolatok fejlesztésén belül a kulturális és gazdasági területre helyezték a hangsúlyt, miközben a két világháború között prioritásként kezelt politikai-katonai együttműködés jelentősen háttérbe szorult.18 A francia-szovjet kapcsolatok prioritásként való kezelése mellett a francia politika arra törekedett, hogy új nemzetközi rendet hozzanak létre, és Párizs egyensúlyozó, illetve közvetítő szerepet töltsön be az európai politikában. A franciák számára a két világháború közötti biztonsági rendszer kudarca ráirányította a figyelmet arra is, hogy a bilaterális és regionális kapcsolatok fejlesztését nem szabad elhanyagolni. 16 Uo. 805. 17 Tony Judt: A háború után. Európa története 1945 óta. Budapest, 2007, 167. 18 Soutou: Le deuil de la puissance... 805. 19 A francia külpolitikai gondolkodás 1947-1948 folyamán fokozatosan változott meg és illeszkedett be a nyugati szövetségi rendszerbe. Ehhez az 1944 és 1946 között képviselt francia érdekközpontú külpolitika sikertelensége, a belpolitikai feszültségek és a polgárháborús helyzet, a gazdasági nehézségek, valamint a németfóbia hidegháborús feszültséggel kevert közhangulata együttesen vezettek. Judt: i. m. 168-169. Ami a Németországhoz való viszonyt illette, De Gaulle az ország teljes leszerelését és megosztását akarta, és a nyugati országok (Franciaország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, a Ruhr- és Rajna-vidék) szűkebb gazdasági föderációját képzelte el. Összességében nézve a francia külpolitika irányvonalát a fentebb vázolt három elképzelés De Gaulle által megteremtett alapjai határozták meg - a tábornok 1946. január 20-ai lemondása után is - a hidegháborús feszültség kirobbanásáig.19 De Gaulle külpolitikájának egyedüli igazi sikerét az jelentette, hogy országát megszabadította a kollaboráció bélyegétől és a győztesek oldalára helyezte, ami abban a helyzetben, legalábbis utólag, egyértelműen sikerként értékelhető. 284
