Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között

Charles de Gaulle tábornok

keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között

Franciaország és az európai változások. Francia-szovjet kapcsolatok (1944)

1941 és 1944 között a francia-orosz kapcsolatok alakulását a háború eseményei határozták meg. Mivel a franciák mindkét oldalon - a szovjet fronton is - részt vettek a háborúban, ez meglehetősen bonyolulttá tette a két ország kapcsolatát.20

1 944 őszén, a Szabad Franciaország szövetségesek általi elismerése után, De Gaulle elérkezettnek látta az időt arra, hogy hivatalos formában keresse a kapcsolatfelvételt Sztálinnal. A moszkvai francia diplomáciai jelenlét szintjét is megerősítették, és francia részről azzal számoltak, hogy a két ország túl tud lépni a korábbi nehézségeken és újrakezdhetik a kapcsolatépítést.21

Az angolszász szövetségesekkel való viszony nehézségei is erősítették De Gaulle szándékát arra vonatkozóan, hogy a hagyományos francia-orosz stratégiai együttműködés felélesztését kezdeményezze, és Moszkvában ellensúlyt találjon Washingtonnal és Londonnal szemben. Arra törekedett, hogy Franciaország nemzetközi pozícióit megerősítse, és hosszútávon közvetítő és egyensúlyozó szerepet hozzon létre a Kelet és a Nyugat között.22

Ez a diplomáciai cél vezette a franciákat Moszkvába (1944. december 2-10.), de moszkvai fogadtatásuk jól mutatta, hogy szovjet részről nem tekintették őket egyenrangú partnernek.23

Az 1944. december 10-én aláírt francia-szovjet szerződés lényegében az 1914 előtti francia-orosz szerződés megújítása volt, és alapvetően Németország ellen irányult, mivel a közös nevezőt a német revansizmustól való félelem jelentette. De Gaulle-t három cél vezette a moszkvai tárgyalásain. 1. Szerződés a németek ellenőrzésére, vagyis a keleti biztonság garanciájának megteremtése. 2. A Rajna- és a Ruhr-vidékre vonatkozó francia területi igények elfogadtatása, amire Sztálin, mivel egyrészt az angolszász szövetségeseivel nem akarta bonyolítani a kapcsolatait, másrészt a német egység kérdését a saját kezében kívánta tartani, nemleges választ adott. 3. De Gaulle azt is szerette volna elérni, hogy a Francia Kommunista Párt ne okozzon túl sok nehézséget a Francia Köztársaság Ideiglenes Kormányának. Ez a célja csak részben valósult meg, mivel az 1945- 1946-os belpolitikai viták során a közte és a kommunisták közötti feszültség 20 Ezzel kapcsolatban lásd Bene Krisztián: A Szabad Francia Erők (1940-1943). Pécs, 2017, 407.

21 DDF 1944. II. Paris, 1995, N° 93. Note

de M. Dejean, Directeur général adjoint pour les affaires politiques. Note sur les rapport franco-soviétiques de 1941 à 1944. Paris, 25 octobre 1944. 167; DDF 1945.1. Paris, 1998, N° 104. Note du Département concernant l’Europe orientale. Paris, 14 février 1945, 205.

22 DDF 1945. I. N° 8. M. Dejan,

Ministre

de France auprès des Gouvernements alliés réfugiés à Londres à M. Bidault, Ministre des Affaires Étrangères. Londres, 6 janvier 1945, 11-16. A francia diplomáciában egyszerre létezett egy szovjetbarát és a szovjetekkel szemben kritikusabb irányzat. Lásd Kecskés D. Gusztáv: Magyar-francia kapcsolatok, 1945-1990. Források. Budapest, 2013, 149. 84-86.

23 Sztálin a búcsúbeszédében De Gaulle-nak kijelentette: „Ha valaha Franciaország nehéz helyzetben van, ne tétovázzon azt velem közölni. Amit csak lehet Önért, megteszem.” Idézi Jean

Laloy:

A Moscou: entre Staline et de Gaulle, décembre 1944. Revue des études slaves, tome 54, fascicule 3, 1982, 151.

285