Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Charles de Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között francia-szovjet, közös geopolitikai érdekeken alapuló, de ideológiamentes együttműködésre fog épülni.8 Dejean elképzelése mellett egy óvatosabb irányvonal is volt Kelet-Európa vonatkozásában.9 Ennek képviselői nem javasolták, hogy Franciaország bármiféle kötelezettséget vállaljon a régióban, és arra a következtetésre jutottak, hogy a franciáknak óvatosaknak és realistáknak kell lenniük a régió jövőjével kapcsolatban; le kell mondaniuk mindenféle hegemón törekvésről a térség országaiban, a hangsúlyt a francia-szovjet együttműködésre kell helyezni, amiben lényegében megegyeztek a Dejean-féle irányvonallal.10 8 A francia belpolitika szovjetek általi befolyásolásával kapcsolatban lásd Thierry Wolton: La France sous influence. Paris-Moscou, 30 ans de relations secrètes. Paris, 1997, 506. 9 Jean Laloy és Jean-Marie Soutou, a Quai d’Orsay fiatal diplomatái képviselték ezt az irányt. Jean Laloy (1912-1994): diplomata, fordító, orosz tolmács, a külügyminisztérium kelet-európai ügyekkel foglalkozó szakértője. Jean-Marie Soutou (1912-2003): a francia ellenállás tagja, diplomata, hivatalnok. 10 Antoine Marès: La France libre et l’Europe centrale et orientale ( 1940-1944). Revue des études slaves. Tome 54, fascicule 3, 1982, 335-336. 11 Henry Frenay ( 1905-1988): katonatiszt, a francia ellenállás tagja, baloldali, de kommunistaellenes politikus. 12 Jean Monnet (1888-1972): francia hivatalnok, kereskedő, nemzetközi bankár, 1946 és 1952 között a Francia Tervhivatal alapítója és vezetője, a föderális Európa eszméjének támogatója. 13 Georges-Henri Soutou: Le deuil de la puissance (1914-1958). In: Jean-Claude Allain - Pierre Guillen et al. (eds.): Histoire de la diplomatie française. Perrin, Lonrai, 2005, 804-805. 14 A Jean Monnet személyével és politikájával foglalkozó szakirodalom rendkívül gazdag. Ezzel kapcsolatban lásd https://data.bnf.fr/fr/12074393/jean_monnet/ (Utolsó letöltés ideje: 2021. december 8.) 15 Soutou: Le deuil de la puissance... 808. De Gaulle 1945. október 8-án, a Rajna vidékén tett körútja után egyértelművé tette a Németország jövőjére vonatkozó elképzeléseit. A harmadik irányvonal volt a legösszetettebb. Képviselőinek véleménye szerint a háború előtti európai viszonyok vezettek a második világháborús katasztrófához, így ennek megismétlődésének a veszélye miatt az európai államok integrációjában látták az európai stabilitás és biztonság megteremtésének lehetőségét. Az európai országok föderalista szövetségét szerették volna elérni, de a Szovjetunió nélkül, hogy így védjék meg az európai érdekeket. Ezt az irányzatot elsősorban a szocialista pártiak képviselték: Henry Frenay1 1 és Jean Monnet12 voltak közülük a legismertebbek, akik az európai államok gazdasági alapokon kiépülő közeledését tartották kívánatosnak.13 Monnet és az őt támogató diplomaták azt gondolták, hogy Franciaország nem tudja egyedül rendezni a németkérdést, el kell fogadni a szövetségesek potsdami döntéseit Németország ellenőrzésére vonatkozóan, és az európai újjáépítést a németekkel együtt tartották megvalósíthatónak.14 A franciák többsége azonban, élükön De Gaulle-al, azt gondolta, hogy a hangsúlyt nem csak a gazdaságra, hanem a biztonságra kell helyezni. A felmérések szerint a franciák 78%-a azt kívánta, hogy Németországot feldarabolják, a Rajna- és a Ruhr-vidék pedig francia ellenőrzés alá kerüljön.15 283
