Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Levéltártan - Vass Eszter: Állampolgársági és névváltoztatási iratok a Magyar Nemzeti Levéltárban

Állampolgár sági és névváltoztatási iratok a Magyar Nemzeti Levéltárban

lecsökkent a ’70-es években, és 1971 nyarán megalakult az Igazgatásrendészeti Csoportfőnökség. A fenti BM-rendelet másik újdonsága az volt, hogy a letelepedési engedélyt határozatlan időre szóló tartózkodási engedélyként határozta meg, két struktúrát alakítva ki: a tartózkodást (ideiglenes) és a letelepedést (állandó).

Az 1980-as évekre Magyarországon jelentősen megnövekedett az idegenforgalom, ennek következtében változtatni kellett az idegenrendészetet meghatározó jogszabályokon. A tartózkodási engedély elnyerésének feltétele a megélhetés biztosítottsága volt; e szabályozás következtében például jelentős számban érkezett Magyarországra lengyel állampolgár üzleti, megélhetési célból. A ’80-as évek végén a letelepedést már törvényi szinten szabályozták az 1989. évi XXIX. sz. törvénnyel. A letelepedés kérdése ekkorra már teljesen kikerült az idegenrendészeti szabályozás köréből, és a kifejezést a kivándorláshoz hasonló bevándorlás szó váltotta fel.

Idegenrendészet a rendszerváltás után

A magyarországi idegenrendészet történetében fordulópontot jelentett az 1993. évi LXXXVI. sz. törvény megalkotása, ugyanis ezzel szinte teljes egészében újraszabályozták az idegenrendészeti eljárást. A szabályozás alapvetően már azon külföldiek számára készült, akiknél sem a családegyesítés, sem a magyar nemzetiség esete nem állt fenn.4

4 Wetzel:

A

magyar migrációs jog története... i. m. 215.

5 Uo. 216.

6 43/1993. (II. 3.) Korm. rendelet a Menekültügyi és Migrációs hivatal létrehozásáról.

7 119/1994. (IX. 2.) Korm. rendelet a Menekültügyi és Migrációs Hivatal létrehozásáról szóló 43/1993. (III. 3.) sz. Korm. rendelet módosításáról.

A törvény megteremtette a „lakóhely” mellett a „szálláshely” fogalmát, kettéválasztva a korábbi meghatározást a bevándoroltak (lakóhely) és a tartózkodási helylyel rendelkezők (szálláshely) kategóriájának megfelelően.5

Fontos megjegyezni, hogy ugyanebben az évben a menekültügyi feladatok korszerűsítése érdekében a kormány létrehozta a Menekültügyi és Migrációs Hivatalt, amely a belügyminiszter feladat- és hatáskörében működő központi államigazgatási szerv volt. Ez önálló gazdálkodási jogkörű költségvetési szervként működött, költségvetése a Belügyminisztérium költségvetésében elkülönítetten szerepelt. Székhelye Budapest volt, irányítását címzetes államtitkár útján a belügyminiszter látta el.6

Működését a 119/1994. (IX. 2.) kormányrendelet úgy módosította, hogy élére főosztályvezetői jogállással főigazgató került. A megbízásával, illetve a megbízás visszavonásával kapcsolatos jogokat a belügyminiszer, az egyéb munkáltatói jogokat a közigazgatási államtitkár gyakorolta.7

Az évtized második felében az 1997. évi CXXXIX. sz. törvény jelentősen módosította az idegenrendészeti eljárást, ugyanis a bevándorlási kérelmek elbírálását a közigazgatási hivatalok feladatává tette. A változtatás konkrét indoka az volt, hogy „a 247