Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából
Emigráció, ki- és betelepítések eszközökhöz folyamodott. Megjelent gyűléseken, főiskolákon, egyetemeken, összejöveteleken és munkások körében. Ügy felkorbácsolta a főváros lakosságát, hogy tüntetéseket rendeztek a minisztériumok előtt, és követelték a kormánytól a bukovinai székelyek hazatelepítését. A dolog oda fajult, hogy Németh Kálmán már nem kívánt egyén lett Budapesten, ami kitűnik az alábbi sorokból. A Nemzeti Bank vezérigazgatója79 jó barátja volt, és meghallott egyet-mást a titkokból. Egyik napon levelet intézett hozzá, fölszólította, [!] hogy tudomást szerzett arról, hogy a kormány el akarja raboltatni az okmányait, amelyekben a sok ígérgetések voltak papírra fektetve. Kálmán, írta, az okmányaidat hozd ide a Nemzeti Bank páncélszekrényébe megőrzés végett. Féltek, hogy nehogy átadja az ellenzéknek, aminek meg is volt az alapja. Mert az ellenzék föl is kapott egy felhívást, [!] hogy adja át az okmányait, és 24 óra alatt a kormány meg lesz buktatva, s utána a hazatelepítés úgy fog menni, mint a karikacsapás. így Németh Kálmán nagyon veszélyes helyzetbe került. Mint ő mondotta, az okmányokat nem adom ki a kezemből, még az életem árán sem. S hogy megszabaduljanak tőlem, miben telik? Egy világvárosból eltűnni egy embernek, elfognak és egy nagy követ a nyakamba kötnek, kivisznek a Margit hídra és beledobnak a Dunába. Ki tudja meg, hogy hová lett Németh Kálmán? Soha még híremet se fogja tudni senki. Kedveseim! Azért mondom el ezt nektek, hogy ha mégis eltűnnék, tudjátok meg, hogy meghaltam értetek. román telepesfalvakban helyezték volna el őket. A bukovinai székelyek nagy többsége azonban inkább az ország belsejében, színmagyar vidéken szeretett volna letelepedni. 79 Lehetséges, hogy a szerző Baranyai Lipótra, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökére gondol. 80 1941. április 11-én Magyarország csatlakozott a náci Németország Jugoszlávia elleni támadásához, és visszafoglalta Bácskát, a baranyai háromszöget, Muraközt és a Muravidéket. Ezt követően a magyar kormány elfogadta Werth Henrik vezérkari főnök azon javaslatát, hogy a bukovinai székelyeket a Bácskából eltávolított szerb telepesek, az ún. dobrovoljácok helyébe telepítsék 81 1941. május 11-én írták alá a bukovinai székelyek áttelepítéséről szóló magyar-román megállapodást, amelynek értelmében ugyanezen év május-júniusában összesen 3279 (más adatok szerint mintegy 2900) bukovinai székely család, azaz 13 200 fő települt át a Bácskába, az onnan eltávolított szerb telepesek helyébe. Az egyezmény, ellentétben a magyar kormány eredeti elképzeléseivel, nyitva hagyta az áttelepülés vagyonjogi kérdéseinek rendezését. Az áttelepülők eladott ingóságaikból kétezer lejt hozhattak magukkal, az ezt meghaladó összeget a bukaresti magyar követségnél helyezték letétbe. A megállapodás megtiltotta egyebek mellett a gazdasági felszerelések, a gabona, takarmány, az igás- és haszonállatok, valamint a nagyobb mennyiségű élelmiszer kivitelét. Lehetővé tette viszont, hogy a magyar kormány megbízottai a helyszínen irányítsák a telepítés munkálatait. Hivatalos román adatok szerint az áttelepültek után több mint 12 ezer hektár föld és több mint kétezer ház maradt vissza, ami továbbra is az ő tulajdonukat képezte. Vö. L. Balogh Béni: Küzdelem Erdélyért. A magyar-román viszony és a kisebbségi kérdés 1940-1944 között. Budapest, 2013, 145-146. 82 Helyesen: processzióval, azaz ünnepi körmenetben. Közben aztán a honvédség elfoglalta Jugoszláviától Bácskát, és a szerb telepeket kiürítve szorítottak helyet nekünk.80 S bevágtak bennünket a tűzfészekbe, s ekkor aztán megindították a Bukovinából való hivatalos kitelepítést.81 Mielőtt az első transzport elindult volna, az egész falu lakossága proszekcióval82 kimentek [!] a 206
