Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából
A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából József császár28 idején települt Józseffalva, távol, 50 kilométerre délre a többi községtől. Aminek meg is volt a hátránya, mert jobban ki voltak téve a veszélynek az idegen néptengerben, az elsüllyedés jobban fenyegette őket, mert távol voltak a többi falutól. Az utóbbiak, különösen az andrásfalviak között, nem csak székelyek voltak, hanem a már előbb Moldvába menekült magyarországi katonaszökevények is keveredtek közéjük. Mint például az Ömböliek. Alátámasztásom az is igazolja, hogy a Székelyföldön Ömböli nevezetűek nincsenek. 28 II. József (1741-1790): magyar és cseh király, német-római császár, Ausztria uralkodó főhercege, német király. 29 Az 1861-ben alakult egyházi jótékonysági szervezet, a Szent László Társulat legfőbb célkitűzése a történelmi Magyarország keleti és délkeleti határai mentén elterülő peremvidékek magyar eredetű katolikus szórványainak magyar anyanyelvű egyházi gondozása és az ehhez szükséges segélyprogram koordinálása volt. 30 A Szent László Társulat hazatelepítésükig a szívén viselte a bukovinai székelyek sorsát - noha az első világháború után nem sok mindent tehetett az érdekükben. Segített fenntartani a magyar kultúrát, rendszeresen küldött könyveket, gondoskodott a helyiek taníttatásáról, valamint pénzügyi segélyeket is küldött. 31 Sebestyén Ádám szerint Makrai Péternek hívták. Sebestyén: i. m. 36. 32 Helyesen: Wolansky. Telepítés után az osztrák állam ellátta a telepeseket a legszükségesebb gazdasági felszereléssel, és lassan megindult az élet a többi nemzetiségekkel együtt békében. Komolyan [!] súrlódás a nemzetiségek között soha nem volt, mert Bukovina olyan volt, mint egy nemzetközi kis állam, a sok fajta népből összeállítva. A hivatalos nyelv a német volt, de a németek sem voltak kiváltságosak, aki kihágást követett el, a németet is egyformán büntette a törvény. A községek lakosai szaporodtak és fejlődésnek indultak. [!] Minden községben iskolákat és templomokat építettek. A Szent László és a Szent István társulat29 látta el iskoláinkat magyar tanítókkal és tankönyvekkel, ugyanazok a tankönyveink voltak 150 éven keresztül, ami Magyarországon is volt.30 Egészen 1914-ig, vagyis az első világháború kitöréséig. Időközönként minden községből vittek egy pár jobb tanuló gyereket ösztöndíjasként Budapestre a Szent László társulat patronálása mellett. És így aztán minden községnek saját szülött papjai és tanítói is lettek. Minden község iskolája több száz példányos könyvtárt állított föl, ahol a lakosság megtalálta a szórakozására szükséges történelmi regényeket, meséket, a magyar nemzet történelmét stb. Mezőgazdasággal foglalkozott mindenki és állattenyésztéssel. Teltek az évek nagyobb esemény nélkül zárt egységben, nem keveredtek el semmilyen nemzettel. Ha idegen nemzetiségű került a faluba az elmagyarosodott, a jobb módú gazdák román és rutén pásztorgyerekeket fogadtak föl jószágaik mellé, kiknek túlnyomó része elmagyarosodva örökre ott maradott. A szomszéd uraságnak a lakosság a birtok után robotot kellett csináljon, [!], annyira sanyargatta a népet, hogy az egyik istensegítsi gazda31 keservében gyalogszerbe elindult Bécsbe a császárhoz. El is jutott, és bepanaszolta Volánszki32 József földbirtokost. 199
