Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából
Emigráció, ki- és betelepítések Ferenc József33 meghallgatta, és az uraságot magához rendelte kihallgatás végett. Az uraság el is indult négyes fogatával, de Lembergnél34 tovább nem mert menni, és ott megmérgezte magát. így szabadult meg a lakosság a sanyargatástól.35 Utána egy kissé nyugalmasabb idő következett, aztán jött a 48-as szabadságharc. A cári csapatok községeink szomszédságában vonultak át, hogy az osztrák császárnak36 segítséget nyújtsanak a magyar szabadságharc leverésében. A székelyek vérző szívvel figyelték az eseményeket, de más egyebet nem tehettek. A szabadságharc elbukott, a bujdosóknak helyet [!] Józseffalván bújt el Druzsbátzki György37 regiment páter, [!] aki Lembergből a Lenkey-huszárok38 hazaszöktetésében kivette oroszlánrészét, és ezért a szabadságharc bukása után jelenlétén kívül39 halálra ítélték. Az 1864-es40 kiegyezéskor amnesztiát kapott, de Józseffalvát soha el nem hagyta többé. 33 Téves, mivel minden bizonnyal II. József uralkodása (1780-1790) idején történt az eset. 34 Ma: L’viv, Ukrajna. 35 Bukovinában különösen sokat szenvedtek a székelyek az igazságtalan robottól, ezt csak 1848-ban szüntették meg. 36 I. Ferenc József (1830-1916): osztrák császár, magyar és cseh király. 37 Druzsbáczky György (1813-1897): katolikus pap. Részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban, osztrák fogságba esett, majd először Istensegíts, utána pedig Józseffalva papja lett. 38 Lenkey-század: a Galíciában állomásozó 6. Würtemberg magyar huszárezred egyik százada, amely 1848. május 28-án Fiáth Pompeius főhadnaggyal megszökött. A szökött huszárok visszavitelével megbízott Lenkey János (1807-1850) százados a parancsot megszegve nem az állomáshelyére vezette a 130 huszárt, hanem Kőrösmezőn át Máramarosszigetre, ahol felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Lenkeyt 1849-ben tábornokká léptették elő, a szabadságharc leverését követően az aradi vár börtönében halt meg. 39 Azaz távollétében. 40 Helyesen: 1867-es. 41 Az Al-Duna szabályozásának tervét Vásárhelyi Pál készítette el még az 1830-as évek első felében, de a tényleges munkálatokra csak 1891-1898 között került sor. 42 Székelykeve (szerbül: Skorenovac) ma Szerbiához tartozik. 43 Odescalchi Arthur (1837-1925): császári és királyi kamarás, honvéd katonatiszt, országgyűlési képviselő, Ô vezette a bukovinai székelyek 1883-as al-dunai hazatelepítési akcióját. Időközben a székelység úgy elszaporodott, hogy már szűk kezdett lenni a hely. 1883-ban, amikor Magyarországon a Dunát szabályozták,41 Bukovinában is kubikusokat toboroztak a Bánságba Székelykeve42 környékére, azzal a céllal, hogy az árterületen nyert földeket telepítés céljára, aki ott részt vesz, [!] ki fogják osztani azok részére. Ennek a lebonyolítására a magyar kormány Odesacki43 Artúrt bízta meg. A falvak lakossága úgy felkavarodott, [!] hogy mindenki menni akart, felbomlott a nyugalom, mert mindenkiben szinte ösztönösen élt az a gondolat, hogy Bukovina nem örökös hazánk, és előbb vagy utóbb nekünk innen alkalomadtán haza kell, hogy menjünk. Olyanoknak éreztük magunkat, mint az apa és anyátlan gyermekei a nemzetnek, aki a magyar nemzet keblén nem csünghetett és anyatejet 200
