Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Miklós Dániel: Csehszlovák-magyar kapcsolatok az emigrációban a második világháború alatt
Miklós Dániel CSEHSZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK AZ EMIGRÁCIÓBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT Ismert, hogy Magyarország és a csehszlovák emigráció ellentétes oldalon, ellentétes érdekekért küzdött a második világháborúban. A budapesti vezetés legalább az etnikai revízió eredményeit kívánta megőrizni a háború utáni időkre. A londoni csehszlovák kormány ezzel szemben az állam restaurációját szerette volna elérni a müncheni döntés előtti határokkal, ami kizárta, hogy Magyarországnál maradjanak az első bécsi döntés által etnikai alapon visszacsatolt területek. Az Edvard Benes vezette politikai csoport számára ezért a háborús években felértékelődtek azok a magyar emigránsok, akik ellenezték a Horthy-rendszert. A magyar emigránsok politikai tevékenysége a második világháború utáni időszakban gyakorlatilag eredménytelen volt (jelentős szerepet egyikük sem játszott Magyarországon 1945 után), azonban szerteágazó kapcsolatrendszerüket kihasználva próbáltak lobbizni Angliában vagy épp az Amerikai Egyesült Államokban olyan ügyekért, amelyek meglátásuk szerint Magyarország érdekeit képviselték, így tett Eckhardt Tibor, a Kisgazdapárt korábbi vezetője, aki Washingtonban kívánta meggyőzni a State Departments a „magyar ügyről”, míg a Károlyi Mihály nevével fémjelzett csoportosulások éppen azt kívánták elérni, hogy Magyarország demokratikus országgá váljon a Horthy-rendszert követően. A csehszlovák fél mindkét esetben fontos, szinte megkerülhetetlen tényező, Eckhardt ellenséget, Károlyi támogatót látott bennük. Maga a csehszlovák emigráció jó információkkal rendelkezett a magyar emigránsokról, és megpróbálta őket - amennyiben lehetett - saját céljaihoz is felhasználni. Előzmény: a csehszlovák emigráció egységesülése és intézményesülése Mielőtt kitérnénk arra, hogy milyen volt a csehszlovák és a magyar emigránsok egymással való viszonya, mindenképpen említést kell tenni Edvard Benes szervező tevékenységéről, amelynek eredményeképpen egységfrontba tömörült a csehszlovák politikai emigráció. Ez a folyamat ugyanis hatással volt a hivatalos magyar politikára, továbbá a létrejövő emigráns kormány volt az a csoportosulás, amely együttműködött egyes magyar szervezetekkel. Edvard Benes 1938 októberében megvált csehszlovák elnöki tisztségétől, majd emigrált: előbb Angliába, onnan az Egyesült Államokba távozott. A maradék cseh területek német megszállása, 1939. március 15. után azonban politikai téren újra aktívvá vált. Ennek első eredménye volt, hogy azokkal az amerikai cseh és szlovák 161
