Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Miklós Dániel: Csehszlovák-magyar kapcsolatok az emigrációban a második világháború alatt
Emigráció, ki- és betelepítések emigránsokkal hozott létre közös szervezetet (Amerikai Csehszlovák Nemzeti Tanács - Ceskoslovenská národní rada v Americe), akikkel eleinte nem ápolt jó viszonyt.1 1 Edvard Benes: Paméti. Od Mnichova k nővé válce a k novému vítézství. Praha, 1948, 111-112. 2 John Pelényi [Pelényi János]: The Secret Plan for a Hungarian Government in the West at the Outbreak of World War II. The Journal of Modern History, 1964. 2. sz. 173.; Magyar nyelven, keltezés nélkül lásd HU-MNL-OL-K 63-68. [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Külügyminisztériumi levéltár, Külügyminisztérium, Politikai osztály általános iratai, Külügyi alkalmazottak bizalmas tárgyú levelezése, 1938-1944. Pelényi János memoranduma. Iktatás nélkül]. 3 Benes számára nagy előnyt jelentett, hogy számos diplomata maradt pozíciójában, miután nem engedelmeskedtek a prágai kormánynak, és nem adták át missziójuk épületét Németországnak. 4 Dokumenty ceskoslovenské zahranicní politiky. Od rozpadu Cesko-Slovenska do uznání ceskoslovenské prozatímní vlády 1939-1940. B/l. Ed. Jan Némecek et al. Praha, 2002, 241-244. 5 Dokumenty z historié ceskoslovenské politiky 1939-1943 I. Vyd. Libuse Otáhalová - Milada Cervinková. Praha, 1966, 47-48. 6 Ádám Magda: Ki volt valójában Edvard Benés? Budapest, 2009, 193.; Dokumenty B/l... 338. 7 Edvard Benes: The Fall and Rise of a Nation: Czechoslovakia 1938-1941. Boulder, 2004, 91. Benes tevékenységére már ekkor felfigyelt a magyarországi vezetés. Pelényi János, Magyarország washingtoni követe 1939. április 17-ére datált2 memorandumában kifejtette, hogy miként képzeli egy külföldre küldött megbízott működését, ha bekövetkezne egy esetleges német megszállás. írásában kiemelt példaként említette meg a Benes-féle emigráció működését, egyben figyelmeztetett, hogy Magyarország számíthat politikai támadásokra ettől a csoporttól. Teleki Pál miniszterelnök megfogadta a diplomata tanácsait, így hamarosan egy megbízott utazott az Egyesült Államokba a Független Kisgazdapárt korábbi elnöke, Eckhardt Tibor személyében. Benes nem sokáig maradt a tengerentúlon: 1939 nyarán már Londonban folytatta tevékenységét. A francia fővárosban ugyanekkor egy szlovák irányítású emigráns csoport kezdte meg működését. Ezt Csehszlovákia párizsi követe,3 Stefan Osuskÿ vezette, akinek a munkáját Milan Hodza korábbi miniszterelnök támogatta. Az első érdemi eredményt ők érték el: 1939. október 2-án megállapodtak a francia féllel arról, hogy felállítják a csehszlovák hadsereget, amely az ideiglenes kormányuk vezetése alatt fog működni.4 Október 17-én sikerült létrehozni Párizsban a Csehszlovák Nemzeti Bizottságot (Ceskoslovensky národní vÿborf ennek szervezése már a londoniak sikerét hozta. Az Osuskÿt is a tagjai között tudó szervezet kiáltványában kijelentette, hogy a csehszlovák népet képviseli, kitart a szövetségesek mellett a végső győzelemig, és nem ismeri el az 1939 márciusában történt eseményeket.5 A bizottságot hamarosan Franciaország és Nagy-Britannia is elismerte.6 1940. július 21-én a londoni vezetés már ideiglenes kormányként ismerte el a tömörülést.7 162
