Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok ugyan többször kitértek a román állam és a román ortodox egyház viszonyának problémájára, és kisebb fajsúlyú kérdések is felmerültek (mint például a moszkvai teológiai szemináriumba küldendő román hallgatók és a bukaresti orosz templom ügye), de Constantinescu-Ia§i nagyobb horderejű, a felső vezetés döntését vagy útmutatását igénylő konkrét kérdésként egyedül a Márton Áron személyével összefüggő problémahalmazt vetette fel. Ismeretes, hogy a román Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa már 1955. január 3-án kelt átiratában felfüggesztette a katonai törvényszék 1951. augusztus 6-i ítéletét, amelynek értelmében életfogytiglani kényszermunkára ítélték Márton Áront. Noha ennek nyomán az 1949. június 21-e óta különféle fegyintézetekben sínylődő püspököt szabadlábra helyezték, a kommunista hatóságok szemében továbbra is bűnös maradt azokért a „tetteiért”, amelyek miatt 1951-ben elítélték.46 46 Bodeanu: i. m. 102-103. 47 Karpov feljegyzése a Constantinescu-Ia§i román vallásügyi miniszterrel folytatott megbeszéléséről. Moszkva, 1955. november 10. GARF, f. 6991, op. 1, gy. 1321,1. 141-148. 48 Pacha Ágoston (1870-1954): bánsági német származású katolikus egyházi főméltóság, 1930. október 10-től 1954. november 4-ig az 1930-ban alakított temesvári egyházmegye első megyéspüspöke. 1950. július 19-től 1954. május 31-ig letartóztatásban, illetve elítélése után börtönben volt. Az eddigi kutatásaink alapján ez a november 10-i megbeszélés jelenti azt a pontot, amikor a Márton Áron egyházvezetői potenciáljával kapcsolatos összes kérdés, a román egyházpolitika katalizálása nyomán, valóban elérte a szovjet politikai döntéshozatal ingerküszöbét. A megbeszélésről készített feljegyzés leginkább érdekfeszítő mozzanata az, amikor a román politikus elmondja, hogy elhibázottnak tartja a katolikus főpapok, s köztük a gyulafehérvári püspök bebörtönzését. Az eszmecserén Constantinescu-Ia§i a Vatikán juriszdikciója alá tartozó teljes romániai hívősereggel szembeni politika revíziójának szükségességét sugallja, igaz, többször is aláhúzza, hogy a görögkatolikus egyház visszaállítását nem tartja lehetségesnek.47 A román miniszter kijelentései arról árulkodnak, hogy a román vezetés felismerte: zsákutcába navigálta a romániai katolikussággal szemben követett politikáját. Ahhoz ugyanis, hogy az egyházak vezető rétegével megtalálja a szükséges kompromisszumot, a saját szemszögéből nézve „megfelelő” tárgyalópartnerekre lett volna szüksége. A román kormányzat számára ugyanakkor 1955-ben - a teljes vezető katolikus klérus „lefejezése” miatt - Márton Áron maradt az egyetlen legitim és tekintéllyel rendelkező katolikus egyházi főméltóság, aki tárgyalópartnerként egyáltalán számításba jöhetett. Öt azonban markáns kommunistaellenes beállítottsága miatt meg kellett „puhítani” egy ilyen jellegű modus vivendi kialakításához. A püspökre ezért a szabadulása után óriási nyomás nehezedett, a román vallásügyi szervek megpróbálták rávenni, hogy működjön együtt az állammal. Döntéseit ezért felelősségteljesen kellett meghoznia, hiszen számára is világos volt, hogy - Pacha Ágoston 48 halála után - ő a romániai katolikus egyház egyetlen 118
