Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Civilizációk törésvonalán szabadlábon lévő püspöke, akivel a román pártállami vezetés tárgyalni tud a katolikus egyház és az állam viszonyának rendezéséről.49 Márton Áron azonban az államapparátus képviselőivel folytatott egyeztetésekhez kért különleges felhatalmazást nem kapta meg XII. Pius pápától.50 Constantinesu-Ia§i a Karpowal és Poljanszkijjal folytatott megbeszélése folyamán kendőzetlenül elmondta azt is, hogy „beleláttak a püspök lapjaiba”, ugyanis titkosszolgálati úton megismerték Márton Áron XII. Piushoz intézett, 1955. augusztus 3-i levelének tartalmát,51 illetve a Szentszék Domenico Tardini vatikáni államtitkár aláírásával ellátott válaszlevelét. Márton Áron megfigyelésének bevett módszerei közé tartozott levelezésének titkos ellenőrzése és cenzúrája.52 49 A Román Kommunista Párt főtitkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej az idősödő és beteg Pacha Ágoston helyett eleve a nála fiatalabb Márton Áront szemelte ki tárgyalófélnek. Nagy Mihály Zoltán - Denisa Bodeanu: (Le)hallgatásra ítélve. Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957-1960). Marosvásárhely - Nagyvárad - Kolozsvár, 2019, 51. 50 Nagy Mihály Zoltán: Az államvédelem célkeresztjében. Márton Áron püspök megfigyelése az ’50- es évek végén. In: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére. Szerk. Héjjá Julianna Erika - Sáfár Gyula. Gyula, 2017, 54. 51 A levél szövege megjelent: Márton Áron - Egyházi belső ügyek. Összeáll, és jegyzetekkel ell. Marton József. Csíkszereda, 2016, /Márton Áron hagyatéka - 14. sz./, 198-199. 52 Denisa Bodeanu: Márton Áron dossziéi a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács archívumában. In: Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről. Szerk. Bodó Márta - Lázár Csilla - Lövétei Lázár László. Budapest - Kolozsvár, 2013, 124. 53 Karpov feljegyzése a Constantinescu-Ia§i román vallásügyi miniszterrel folytatott megbeszéléséről. Moszkva, 1955. november 10. GARF, f. 6991, op. 1, gy. 1321, 1. 141-148. Az, hogy Constantinescu-Ia§i a román felső vezetéstől kapott direktívákat, minden kétséget kizáróan leszűrhető az iratból. Karpov ugyanis a feljegyzésben szó szerint idézi román partnere erre vonatkozó szavait: „Utasítottak, hogy tanácskozzam önökkel, mit javasolnak, mit tesznek önök stbÁ. A dokumentumot teljes terjedelemben lásd Seres: i. m. 520-526. Az idézett hely: 521. Különleges mozzanata még Constantinesu-Ia§i november 10-i moszkvai egyeztetésének, hogy - az arról készült emlékeztető tanúsága szerint - a román kormányzat a számára kiúttalan helyzet megoldásához a szovjet vezetéstől várt útmutatást. A szovjet beszélgetőpartnerek, Karpov és Poljanszkij ugyanakkor rendkívül visszafogottak voltak, láthatólag nem kívántak hivatalosnak is vehető nyilatkozatot adni. Utóbbi mindössze arra az inkább magánjellegűnek nyilvánított tanácsára szorítkozott, hogy a békepapok közül kellene egy vagy két főt kiemelni, és velük ellensúlyozni Márton Áron kurzusát. Míg a román miniszter - kifejezetten román kormányzati direktívára hivatkozva - egyértelmű tanácsot várt volna szovjet partnereitől, addig ők, az irat kontextusából érezhetően, a kérdést azzal utalták vissza a román vezetés hatáskörébe, hogy tegyenek konkrét megoldási javaslatot, amit majd a felsőbb pártszervek elé terjeszthetnek.53 Ezt alátámasztja az is, hogy a szovjet egyházirányítási szerveknek a korszakban keletkezett valamennyi iratanyagát alaposan áttekintve sem bukkantunk egyelőre a konkrét kérdés következményeinek dokumentumaira a szovjet térfélen. 119
