Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok 1945-1946 fordulójára formálódott ki teljesen, tényleges kompetenciái már a kezdeti időszakban kitapinthatókká váltak. Nem volt önálló döntéshozatali jogköre, az illetékessége alapvetően három teendőre terjedt ki. Elsősorban ide tartozott a kormány tájékoztatása az ortodox egyházzal kapcsolatos összes kérdésről (külkapcsolatok, intézményrendszer, klérus, felekezeti gondozás stb.) munkaanyagok, elemzések, statisztikák segítségével. A Tanácsnak kellett előkészítenie az egyházzal kapcsolatos állami jogalkotói folyamatot, valamint biztosítania kellett az egyházi és legfelsőbb állami szervek közötti összeköttetést és információáramlást. A Tanácsot egy öttagú grémium vezette és képviselte: az elnök, az elnökhelyettes, két tag és a titkár. Az állam és az egyház közötti szervezet „szűrőjellegét” jól mutatja, hogy Karpov egészen 1955-ig a KGB14 tisztje volt, s mind a helyettese, mind a személyi segédje ugyancsak az állambiztonsági szervek állományából került ki. A testület moszkvai központi apparátusa mellett szervezetének legjelentősebb részét az egyes köztársasági szubjektumok, autonóm területek mellé delegált helyi megbízottak hálózata képezte. Ezek regionális szinten informálódtak és intézkedtek a pravoszláv egyház ügyeiben. 1946 végén összesen 112 fő látta el a helyi megbízotti szolgálatot.15 14 A szovjet állambiztonság szervezete 1952-ig az NKVD (Belügyi Népbiztosság), illetve 1945-től az MVD (Belügyminisztérium) szervezetrendszerén belül helyezkedett el. 1952-ben hozták létre az Állambiztonsági Bizottságot (KGB), amely önálló szervként működött hivatalosan a Minisztertanács, gyakorlatilag az SZKP felügyelete alatt. 15 Erre részletesen lásd Tatyjana Csumacsenko: Szovjet po gyelam Russzkoj Pravoszlavnoj Cerkvi pri SZNK (SZM) SZSZSZR v 1943-1947 gg. Oszobennosztyi formirovanyija i gyejatyelnosztyi apparata. In: Vlaszty i cerkov v SZSZSZR i sztranah Vosztocsnoj Jevropi 1939-1958... 70-77. 16 Uo. 77. A Moszkvai Patriarchátus államhatalom által is ösztönzött külpolitikai aktivitása 1944-1945 fordulójától vált igazán látványossá. Karpov a Sztálinnak írt, az általa vezetett szerv 1943-1946. évi tevékenységét összegző jelentésében maga is aláhúzta: a háború után hivatalának legfontosabb feladata az volt, hogy segítsen kiszélesíteni a Moszkvai Patriarchátus külföldi tevékenységi és befolyási szféráját. Az általa kimutatott számadatok rendkívül imponálóak voltak: csak 1945-1946 folyamán a patriarchátus képviselői 17 országba látogattak, három metropolitát, tizenhét püspököt és 285 ortodox gyülekezetei sikerült a patriarchátus joghatósága alá vonniuk.16 1946 végétől a Tanács vezetése, arra hivatkozva, hogy egyre jelentősebb a Moszkvai Patriarchátus jelenléte a nemzetközi porondon, többször is felvetette a döntéshozó testületeknél egy új, önálló szervezeti egység, a Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya megalakításának szükségességét, amelynek szervezeti szabályzatát ki is dolgozták 1947 nyarára. S noha a kormány nem kívánt újabb strukturális átalakításokat foganatosítani, jellemző, hogy a Tanács által keletkeztetett 108
