Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Czeferner Dóra: Pillanatképek az ápolónőképzés történetéből
évek elején – amikor szülei már nem tiltották többé a nővéri hivatástól – három hónapos képzésen vett részt itt. A későbbiekben viszont kritikusan nyilatkozott az iskolájáról.13 De vajon miért zárkóztak el Nightingale szülei hosszú ideig attól, hogy lányuk az ápolónői pályát válassza? A nők előtt nyitva álló szakmákon végigtekintve a válasz egyértelmű: a nővéri hivatás a 19. század közepéig rendkívül alacsony presztízzsel rendelkezett, a közvélemény pedig a betegápolói tevékenységet végző nőket már-már a prostituáltakkal azonosította, akik az alkoholt és a kicsapongások egyéb formáit sem vetették meg.14 A nővérek megbecsültségének hiányára következtet hetünk díjazásukból is: a németországi képzésről 1853 nyarán hazatérő, majd a londoni „Beteg úrihölgyek kórházában” elhelyezkedő Florence „tisztességes megélhetését” továbbra is édesapja biztosította, lakást és évi 500 fontot bocsátva lánya rendelkezésére.15 „Minden ápolónő mossa a kezét olyan gyakran, amennyire csak lehet”16 – A Krímben A következő fordulópontot a krími háború (1853–1856) jelentette Nightingale életében és egyben az ápolónői hivatás történetében is. Az itt teljesített nővéri szolgálata, amelyet a korabeli angol nyelvű sajtó is felkapott, jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a korszak egyik ikonikus alakjává váljon – még úgy is, hogy ezt követően ténylegesen már nem gyakorolta hivatását. De vajon miként került a harmincas éveiben járó arisztokrata ápolónő a háborús frontvonal mögé? Még az 1840-es évek végén, római utazása során ismerkedett meg Sidney Herbert angol hadügyminiszterrel és újdonsült feleségével, akikkel életre szóló barátságot kötött.17 Ők bátorították Florence-t a „krími kalandra”, ahova Herbert közbenjá rására 38 angol ápolónőt rendeltek ki. Nightingale végül kétszáz jelentkezőből maga válogatta össze azt az egyházi és világi nővérekből álló csoportot, amellyel 1854 novemberétől Üsküdarban (ma Isztambul egyik kerülete a város Ázsiában fekvő részén) kezdte meg a munkát.18 Megjegyzendő egyébként, hogy az angolok mellett orosz önkéntes nővérek is dolgoztak a Krímben, közülük az elsők Elena Pavlovna Romanov nagyhercegnő hívására érkeztek.19 13Cook: i. m. 2. 104–116. 14Vö. Stweart – Austin: i. m. passim. 15Melissa Chatton: Florence Nightingale. Life and Work . A londoni Florence Nightingale Museum igazgatójának online előadása Florence Nightingale 200. születésnapja alkalmából. 2020. május 9. 16Chatton i. m. 17Gilbert Sinoué: La dame à la lampe . Paris, 2008, 276. 18Az útjáról lásd uo. 12. 19John Shelton Curtiss: Russian Sisters of Mercy in the Crimea, 1854–1855. Slavic Review , 1966. 1. sz. 84–100. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 74
