Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Czeferner Dóra: Pillanatképek az ápolónőképzés történetéből
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 72 hogy a tábori kórházakban ebben az időszakban az ápolási feladatokat rokkant, illetve sebesüléseikből épphogy felépült katonák végezték.3 A modern értelemben vett ápolónői hivatás kialakulására, valamint az intézményes képzés kereteinek lefektetésére a 19. századig kellett várni. Az alábbiakban nézzük tehát meg a szakma és a képzés fejlődésének főbb állomásait, egyúttal engedjük is el a makulátlan fehér ruhát viselő, a betegek körüli rendre és tisztaságra ügyelő, hozzáértő és erkölcsös nővérek vízióját! A szakma ugyanis az 1800-as évek közepéig rendkívül alacsony presztízsű volt, hiszen képviselőinek túlnyomó többsége erősen hiányos szakismeretekkel rendelkezett. Számos forrás tudósít ápolatlan, kicsapongó életet élő és az alkohol rabjaivá vált nővérekről is, akik a segítség helyett minden bizonnyal inkább ártottak a betegeknek.4 E problémakörre gyakor ta utalt műveiben Florence Nightingale is, ugyanakkor az ápolónők szak- és továbbképzése nem csupán az angol, német és francia nyelvű forrásokban jelent meg, hanem a 19. század végén formálódó magyarországi progresszív nőszervezeteket is foglalkoztatta – különösen az első világháború kitörésének közeledtével.5 Arisztokrata lánynak születni a 19. századi Angliában... A körülmények javításában és a képzés intézményes kereteinek kidolgozásában, majd az elméletek gyakorlatba történő átültetésében Florence Nightingale (1820– 1910) vállalt oroszlánrészt. Nightingale 1820. május 12-én, egy olyan korszakban látta meg a napvilágot, amikor az arisztokrata származású lányok szinte kizárólagos „karrierútja” a házasságkötés, majd a családalapítás volt. A középosztálybeliek előtt sem állt sokkal több érvényesülési lehetőség: az angol regényekből jól ismert nevelőnői feladatkör mellett még Isten szolgálatába állhattak apácákként, amenynyiben nem sikerült a jelentkezők közül kiválasztaniuk az ideális férj(jelölt)et.6 E körülményeket számba véve, a születési helye után (Firenze, vagyis angolul Florence) elnevezett, szülei kétéves nászútja idején világra jött kislány meglehetősen szerencsésnek bizonyult.7 3 Kapronczay Károly: A magyar ápolónőképzés kezdetei. Orvosi Hetilap , 1983. 6. sz. 344–346. 4 Isabel M. Stweart – Anne L. Austin: A History of Nursing From Ancient to Modern Times. A World View. 5 th edition. 1962. Published online by Cambridge University Press, Cambridge, 2012, passim. 5 A Feministák Egyesületének (Budapest, 1904–1949) hivatalos lapjai ‒ A Nő és a Társadalom (Budapest, 1907–1913), valamint A Nő. Feminista Folyóirat (Budapest, 1914–1928) ‒ több ízben közöltek cikkeket a témában. Lásd például A Nő és a Társadalom , (1907): 8. 10.; Glücklich Vilma, a szervezet elnöke az ápolónők szakszervezetbe tömörülését siettető írásában kendőzetlenül beszélt a még a 20. század kezdetén is siralmas magyarországi viszonyokról: „de bizony a mi köz kórházainkban olvasót pörgető vagy kedvetlenül zsémbelő ápolónők nagy többsége nem áll a helyzet magaslatán.” A Nő. Feminista Folyóirat , (1914): 5. 10–11. 6 Erről lásd bővebben Esther Godfrey: „Jane Eyre”, from Governess to Girl Bride. Studies in English Literature, 1500–1900. 2005. 4. sz. 853–871.
