Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kiss Gábor: Fertőzéses megbetegedések az osztrák–magyar haderőben az I. világháború idején
nemcsak a katonai, hanem a polgári hatóságok is részt vettek a nemi betegségek elleni harcban. Ők a nyilvános helyeket, különösen a vasúti pályaudvarok környékét ellenőrizték. A vasúti pályaudvaroknak az adta a jelentőségét, hogy a katonavonatok – a vasúthálózat leterheltsége miatt ‒ a frontvonalba indulás előtt gyakorta több napos veszteglésre kényszerültek, rajtuk az unatkozó katonákkal. Ezt kihasználva megjelentek a titkos prostitúciót űző nők is, akiknek megfelelő ellenőrzése lehetetlen volt. Így távoltartásuk alapvető célként szerepelt a polgári hatóságok előtt. A tárgyalt intézkedések 1916 nyarára érzékelhető eredményeket hoztak. (Addig 72 000 tisztet és 2 640 000 legénységi állományú személyt kezeltek.) Az 1915-ben még 12,2%-ot elérő nemibeteg-arány 6,4%-ra csökkent.43 1916 áprilisában a harc vonalban szolgálók között ezer katonára már csak átlag 2,6 nemi beteg jutott.44 A világháború végéig ezeket az eredményeket sikerült megtartani. A rendelkezésre álló utolsó statisztika szerint 1914 és1917 között 1 280 000 katonát kezeltek a Monarchia katonai egészségügyi intézményei, akiknek 41%-a egyébként házastársi kapcsolatban élt.45 Az egyetlen járványos megbetegedés, amelynek nem tudtak gátat szabni, az 1918 szeptemberétől egyre szélesedő, földrészeken átívelő és közel két éven át tomboló, úgynevezett spanyolnátha-járvány volt. De ez mégiscsak világjárvánnyá terebélyesedett, megállíthatatlanná vált megbetegedés lett, amely a világháborút követően is tovább pusztított. Az influenza a „spanyol” jelzőt vélhetően egy, a Reuters hírügynökség által Londonban közreadott hír alapján kapta, ami szerint a spanyol királyné egy új, influenzaszerű betegségben szenved.46 A magas lázzal és izomfáj dalommal kezdődő betegség során súlyos esetben a halál sokszor egy nap leforgása alatt bekövetkezett. Ezért Magyarországon 24 órás betegségnek is nevezték. A pandémia különösen Európában terjedt el az első világháború több mint négy éve alatt a lövészárkokban és a hátországokban egyaránt nélkülözéseket elszenvedő, legyengült milliók miatt. Bár egyes megfigyelések szerint bizonyos területeken épp az egészséges, 20 és 45 év közti korosztály számított veszélyeztetett csoportnak. A bécsi Kriegsarchiv őrizetében található dokumentumok szerint az influenza meglepetésszerűen, a megszokottól eltérően az olasz harctéren már 1918 júniusában előfordult, de az alakulatok egészségügyi főnökei nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az eseteknek, annál inkább sem, mivel e megbetegedések júliusra eltűntek a katonai egészségügyi intézmények jelentéseiből. A cs. és kir. hadseregben a klinikai képet először 1918. július 22-én foglalta össze Ladislaus Schmidt tartalékos főorvos, a cs. és kir. 38. gyalogezred tartalékzászlóaljának 43Biwald: i. m. 572. 44KA KM 14. Abt. 43/17-19-2.-1916. sz. 45Franz: i. m. 196. 46Wolfgang Eckart: Medizin und Krieg. Deutschland 1914–1924 . Paderborn, 2007, 197. Fertőzéses megbetegedések az osztrák‒magyar haderőben az I. világháború idején 67
