Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kiss Gábor: Fertőzéses megbetegedések az osztrák–magyar haderőben az I. világháború idején
áprilisában számunkra a hátországi cs. és kir. katonai parancsnokságok összesen 32 499 férőhelyet biztosítottak. A gyógyító munkát pedig 95 szakorvos segítette.37 A szifiliszben szenvedők hosszabb kezelésre, súlyos, illetve későn felismert esetben évekig tartó szenvedésre számíthattak. A kankó kórokozóját hordozók rövidebb gyógyulási idővel számolhattak, bár ők is – csakúgy, mint a többi nemi beteg katona – személyi lapjukon örökké megbélyegzettek maradtak, további rendszeres orvosi felügyelet mellett. A védőintézkedések közt szerepelt a nemi betegséget szándékosan szerzők, valamint a betegségüket eltitkolók megbüntetése. A nemi betegséget szándékosan szerzők mindig a kevésbé veszélyes és teljes biztonsággal gyógyítható kankó kórokozóját38 választották, amivel néhány hétre megszabadulhattak a frontszolgálattól. Sokan még a szinte biztos lebukás veszélyét is vállalva, a nemi betegségek gyakori tüneteként jelentkező gennyes vizelet mesterséges előidézését választották. Ehhez egy irritáló anyagnak a húgycsőbe történő befecskendezésére volt szükség. Mások a bőrük alá paraffint injekcióztak, amivel a szifiliszre jellemző fekélyeket okoztak maguknak. Persze az előbbi kategóriákba nem tartozó felgyógyultakat is minimum a kimenő megvonásával sújtották.39 Később azokat is büntették, akik a „fertőzési forrás kikutatása céljából megfelelő adatokat adni nem tudtak”.40 A legénység orvosi vizsgálatát egyébként szigorú rendszerességgel végezték mind a hátországban, mind az arcvonalban.41 Sőt az orvosi vizsgálatok már-már kizárólag a nemi betegségek felismerésére korlátozódtak, nem törődve az egyéb betegségekkel. Nem csoda, hogy a legénység körében az orvosi vizsgálatot csupán „farokparádénak” (!) tekintették.42 Mindezen intézkedések mellett fontos szerep jutott a parancsnokok felvilágosító munkájának, a kiosztott óvszereknek és kenőcsöknek. Sok szállodában és vasúti állomáson úgynevezett megelőző állomásokat létesítettek, ahol szórólapok segítségével hívták fel a katonák figyelmét e betegségek veszélyeire. A világháború folyamán kilenc nyelven kiadott ismertetők sok százezernyi példánya került a katonákhoz. Ezekben felhívták a katonák figyelmét a bordélyházi szolgáltatások higgadt, körültekintő igénybevételére, és mindkét nem képviselői részletes tájékoztatót olvashattak még az aktus előtti és utáni megelőző teendőkről is. Természetesen 37KA KM 14. Abt. 43-17/20.-1916. sz. 38A szifiliszben szenvedők hosszas kezelésre és szenvedésre számíthattak. Korszakunkban szinte kizárólag az úgynevezett kénesős gyógymódot választották, amely higanykúrát jelentett. A higanyt leggyakrabban injekcióval juttatták a szervezetbe. 39HL HM 5701/eln. 5.-1916. sz. A Pótlásügyi Főnök irattárában lévő egyik javaslat (KA Chef das Ersatzwesens 45-1917. sz.) minden nemi beteget – függetlenül attól, hogy szándékosan vagy óvatlanságból szerezte betegségét ‒ szigorúan büntetne. Ezt a javaslatot persze nem fogadták el. 40HL HM 18929/eln. 5.-1917. sz. 41HL HM 292818/eln. 5.-1915. sz. 42KA NFA XXVI. Korps 3648. d., San. Res. 68. sz. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 66
