Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kiss Gábor: Fertőzéses megbetegedések az osztrák–magyar haderőben az I. világháború idején
katonai hierarchia szerint három csoportba osztották. Az első csoportba a tisztek kegyeit leső, a másik kettőbe pedig a legénységet kiszolgáló I., illetve II. osztályú kurtizánok tartoztak. Természetesen lehetőség szerint egyenruhát is kaptak, amely hasonló szabású, csukaszürke volt, mint az ápolónőké. Sőt, tartós alsóneműt is rendszeresítettek számukra. A bordélyok szervezése nehezen haladt. 1916 novemberében még mindig kevés intézmény működött, ennek oka a munkára jelentkezők hiányában keresendő. Nem azért, mert olyan kevesen űzték az „ősi mesterséget”, hanem mert a bordélyokban szigorú katonai regulát kellett betartani. Belépéskor mindenki fényképes egészségügyi könyvet kapott, alkohol fogyasztása tilos volt, a katonai hatóság bármikor ellenőrizhette őket. Havonta egyszer orvosi vizsgálaton kellett részt venni, amely a test teljes bőrfelülete, illetve a torok és a szájüreg átvizsgálásából állt, továbbá megelőző szereket és eszközöket kellett beszerezni (bórvazelin, szappan, hipermangán, egy saját használatú bidé). A m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály parancsnoksága által ellenőrzött bordélyban például még a fentieknél is szigorúbb szabályok voltak. Sőt, a hadosztály elhelyezési körletében az összes kurtizánt begyűjtötték. Ha nem vállalt „szolgálatot” és maradt a „magánpraxisnál”, hetente kétszer kellett orvosi vizsgálatra jelentkeznie. Amennyiben ennek nem tett eleget, kitiltották a hadosztály körzetéből.33 Hasonló szigorúságra számíthattak a Monarchia katonai hatóságai által igazgatott, megszállt területeken dolgozó prostituáltak is. Az 1916 januárjában létrehozott cs. és kir. Szerbiai Katonai Kormányzóság egészségügyi szervei heti három alkalommal, kedden, csütörtökön és szombaton ellenőrizték a bordélyokat. A kéjnőket igazolvánnyal látták el, sőt fényképes névjegyzéket vezettek róluk. A fotók mellé ujjlenyomatot is vettek tőlük.34 A megszállt Belgrádban négy bordélyház működött, egy a tisztek, kettő a legénységi állomány, míg egy a polgári személyek számára. Egy bordélyház átlag nyolc-tíz hölgyet foglalkoztatott. A legénységi állomány és a polgári személyek számára fenntartott bordélyok este 9 óráig tarthattak nyitva, a tiszti bordély pedig korlátozás nélkül, a nap minden szakában várta a látogatókat. Az árak minden esetben szabottak voltak. A bevételről minden bordély számlakönyvet vezetett, amit szintén ellenőriztek. Persze mindezek mellett sok „egyéni vállalkozót” is nyilvántartottak. Őket azonban még szigorúbban ellenőrizték, és a lakhelyüket is csak engedéllyel változtathatták meg.35 Az orvosi vizsgálaton betegnek bizonyult kurtizánokat rendőri kísérettel a Monarchia nagyvárosaiban a számukra fenntartott kórházakba küldték.36 Lehetőség szerint ugyancsak külön kórházakba kerültek a beteg katonák is. 1916 33KA NFA XXVI. Korps 3606. d., 989. sz. 34KA AOK San. Chef 2318. d., Dr. Lochbikler főtörzsorvos visszaemlékezése, 68. 35Uo. 69. 36Megjegyzendő, hogy Budapesten anyagi okok miatt ilyen jellegű kórház nem épült. Az egyik leg nagyobb magyarországi női nemi betegkórház Miskolcon működött 270 férőhellyel. KA Chef des Ersatzwesens 45-9/2.-1917. sz. Fertőzéses megbetegedések az osztrák‒magyar haderőben az I. világháború idején 65
