Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Géra Eleonóra: Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701–1921
lefoglalták, így a betegség elleni védekezésben nem számolhattak velük. Nehézségekbe ütközött a betegek kórházba szállítása, s különösen a távolabbi gyógyintézmények élelmiszerellátása. A feszültségek csökkentése érdekében az új miniszterelnök, Károlyi Mihály gróf 1918. október 31-én hatályon kívül helyezte a színházak, kabarék, mozik, orfeumok zárva tartásáról, továbbá a vendéglők és kávéházak zárórájának előrehozataláról kiadott fővárosi rendelkezést. Döntését a politikai és társadalmi változásokkal, valamint a járvány alábbhagyásával indokolta. A rendelet célja mindenekelőtt a tömeg „elvezetése és szórakoztatása”, valamint a lakosság megnyugtatása volt.37 A csődtől tartó vállalkozók, üzemeltetők, vala mint a hírekre, olcsó ételre vagy a sötét napokban szórakozásra vágyó fővárosi közönség egyaránt hangosan követelték vissza kedvenc szórakozóhelyeiket.38 A szakemberek hiába állították, hogy a megbetegedések csökkenése elsősorban az átmeneti zűrzavarral és azzal magyarázható, hogy az orvosok nem mindig jutottak el valamennyi beteghez, az új kormány engedékenységével igyekezett a lakosok rokonszenvét megnyerni. A látszólagos csökkenést, pontosabban stagnálást követően beigazolódott a járványtani szakemberek félelme, a fertőzöttek száma ugyanis ismét rohamos növekedésnek indult. Októberben 21 499 fertőzöttet jelentettek be a kezelőorvosok, novemberben pedig 9149 főt. A betegek száma szemmel láthatóan csökkent, a halálozási arány ezzel szemben az előző havi 8-ról 9 százalákra emelkedett, december elején pedig elérte a 10 százalékot.39 A járvány újabb fellángolása miatt a köz vélemény ismételten a Monarchia összeomlása után nagy tömegben hazafelé özönlő katonákat hibáztatta, akik a spanyolnátha mellett egyéb fertőző betegségeket (tbc-t, vérhast, tífuszt) hoztak magukkal. Állítólag egyedül a belgrádi katonai kórházból 950 influenzás katonát szállítottak a fővárosba. A katonaság nem tudott önerőből gondoskodni halottai eltemetéséről, november végén közel 300 elhunyt holttest várt temetésre a katonai kórházakban. Ekkor a fővárosi hatóságokhoz fordultak segítségért.40 37Uo. 1918. november 8. 2133. A járványbizottság ülésén elnöklő polgármester a tiltakozó szakem bereknek a következőket válaszolta: „ [...] e korlátozás megszüntetése nem a járvány szempontjá ból történt, hanem egy hatalmas nagy társadalmi átalakulás első napjaiban kellett valamit csinálni, elvezetni a tömegeket.” Uo. 2136. 38A polgármester talán valóban elhitte vagy el akarta hinni, hogy a járvány lecsengőben van, mivel 1918. november 5-én erre hivatkozva köszönőlevelet írt a cs. és kir. hadügyminiszternek. Dr. Kiss Gábor: Spanyolnáthajárvány a Monarchiában 1918 őszén a katonai források tükrében. Orvosi Hetilap, 2006. 18. sz. 851. 39Az adatok kizárólag a civil lakosságra értendők. Fővárosi Közlöny, 1918. december 13. 2288. 40A hazatérő katonáknak jelentkezniük kellett orvosi vizsgálatra a lakóhelyük szerint illetékes ható sági orvosnál, azonban a járvány okozta túlterheltség és a leszereltek érdektelensége miatt a rendelkezés csak részben valósult meg. Uo. 1918. november 15. 2171., 1918. november 22. 2194., 1918. december 6. 2253. Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701‒1921 51
